21.rész

Halihóó! Meglepii!! Gondoltam, mivel van egy kis szabadidőm, így azt mért ne fordítsam egy korábbi részre. Ez nem azt jelenti, hogy szombaton nem lesz, mielőtt bárki félreértene, csak azt, hogy egy plusz meglepi rész. :D Ez most nem lesz hosszú, de azért mégis csak valami.:)
Remélem tetszik! ;) Jó olvasást! :*

*Harry*
Gemma ment ajtót nyitni mikor kopogtak. Már benntről felismertem dezodorjának illatát. Azonnal, hihetetlen gyoran felrohantam az emeletre, és onnan hallgattam az eseményeket. Szerelmem szipogva esett be az ajtón, majd ült le, azthiszem a napaliban.
-Még mindig semmi hír?-kérdezte reménnyel teli hangon.
-Sanjálom.-hallottam Anya együttérző hangját.
-De hol lehet? Mi történhetett?-szipogott Lou.
-Fogalmunk sincs. Nem adott életjelet, már lassan két hónapja.-ült le mellé nővérem, és megölelte. Láttam, mert közben lesétáltam a falhoz, ahonnan nem lát, de én hátulról láttam.
-Maradhatnék pár napig?-állt fel Louis.
-Persze, ameddig szeretnél.-mosolygott rá Édesanyám.
Elmosolyodott, majd egy halk "Köszönöm" után elindult felfelé. Hirtelen nem tudtam, hogy hova menjek, agy felszaladtam a régi szobám fürdőjébe. Lehet, hogy ez hiba volt, de nem akartam, hogy meglásson. Hallottam, ahogy nyílt az ajtó, majd besétál és levágódik az ágyra. Nagyon zokogott, már lassan fél órája. Azthittem elalszik, és kimeetek, de elyehett felkelt, majd egyre közelebbi lépteket hallottam. Azthittem elájulok, mikor hallottam, hogy megpróbálja akulcsot, de már nyitva van a fürdőszoba ajtó. Belenéztem a tükörbe, mert tükörképem azért volt, és láttam, hogy a szemem vörösbe váltott. Bár szemfogaim ugyanolyan kicsik voltak, szemem most nem tudtam szabályozni.  Nem tudtam menekülni, hiszen még csak ablak sem volt. Nem volt választásom, így megálltam, lehunytam a szemem, csak egy kis rést hagytam, hogy valamennyit lássak, és csak vártam. A kilincset lenyomta, majd nyílt az ajtó. Elindult, de amink felemelte a fejét, hatalmas tágra nyílt szemekkel bámult, mint aki sokkot kapott, még levegőt is elfelejtett venni.
-Ha...Har...Harry? Ho..hogy ke..kerülsz ide?-próbált kinyögni pár értelmes szót, de nem ment neki könnyen. Éreztem ahogy közelebb jön, majd állam alá nyúlva felemeli a fejem. Forrt jéghideg bőröm érintése alatt. Alig bírtam vissza fogni magam, hogy ne vessem rá magam. Egyszerűen úgy vágytam rá.. de nem mint szerelemből, hanem mint vérből. Azonban most előre kellett tegyem a szerelmet, és elfelejteni a vért, mert nem akartam bántani. Kicsordult egy könnycsepp szememből, nem bírtam tovább hallgatni szipogását.
-Nézz rám! Kérlek!-simította másik tenyerét arcomra. Vettem egy mély levegőt, megpróbáltam lenyugodni. Elég kevés sikerrel, de valamennyire lenyugodtam. Kinyitottam a szemeimet, remélve, hogy már nem olyan vörösek. Azonban minden reményem elszállt, mikor Lou kikerekedett szemekkel engedett el, mellkasa elé tett kézzel lépett hátra néhányat.

*Louis*
Még mindig nem tudtam elhinni, hogy itt van. Részben örültem, részben haragudtam, és részben csalódott voltam. Örültem, mert újra itt van, és láthatom, haragudtam, mert elment és itt hagyott egy szó nélkül, és csalódtam, mert a családja végig tudta, és becsaptak. Bőre hófehér volt, és jéghideg. Mikor megláttam vörösben izzó szemeit, még a szívem is kihagyott pár ütemet. Hátráltam pár lépést, mellkasom elé tett kezekkel. Nem tudom mi történt, de féltem Harry-től. Hiába voltak könnyek a szemében, és hiába látszott az egész arcán a megbánás, vörös szemei mintha égtek volna.