20.rész

Halihó!
Megjöttem! Jó kis kirándulgatásom véget ért.. Most, hogy itthon vagyok, rengeteg pótolni valóm van!
Egy csomó blogot vissza kell olvassak, mert lemaradtam pár részről. Írnom kell ide, és a másik blogomba is. Azon kívül rengeteget kell pótolnom a suliba..:/ Nemgond! Megoldom!
Nos nyilván rájöttetek, hogy mivé is lett Harry!?! Ha nem, akkor nem árulom el, ebben a részben úgy is kiderül. Azért örülnék, ha többen is leírnátok a véleményeteket, mert nem tudom, hogy jó-e amit csinálok! Mindenesetre az időt már így is elhúztam... a részek ezentúl szombaton jönnek!
Remélem tetszik! ;) Jóolvasást! :*

*Louis*
Reggel a telefonom csörgése ébresztett fel. Ismeretlen szám volt, bár nem szoktam ismeretleneknek felvenni, de most mégis úgy éreztem muszáj.
-Hallo?-szóltam bele, még elég rekedtesen.
-Jóreggelt Mr.Tomlinson! Elnézést ha felkeltettük, de azonnal be kéne jönnie a kórházba!-szólt bele egy férfi hang, gondolom egy orvosé.
-Nemgond! Mitörtént? Baj van?-ijedtem meg.
-A helyzet az, hogy Mr.Styles eltűnt.-közölte.
-De az hogy történhetett? Nem kómában volt?-kérdezősködtem.
-Mi sem tudjuk mi történt. Egy levelet hagyott, amire azt írta "Louis-nak!", és semmi több, ezért nem nyitottuk ki.-mondta.
-Rendben, értem. Nemsokára ott vagyok! Viszhall.-bontottam a vonalat.
Elkészültem, reggeliztem, majd elmentem a kórházba. Minden szó nélkül szaladtam Harry kórterme felé. Épp ahogy az orvos mondta, sehol semmi, csak az üres ágy rajta egy borítékkal melyen az a  állt amit elmondott  a telefonban is.
Leültem, és kibontottam a borítékot. Két papír volt benne. Elkezdtem olvasni a hosszabbik levelet.

    "Drága Louis
Az éjjel történt egy különös dolog. Igazából én sem tudom még pontosan, hogy mi is ez. Szeretnék rájönni miért, és hogyan történt. Szükségem van egy kis időre, és egyedüllétre.  Éppen ezért egy időre elmegyek. Jól vagyok, nincs semmi bajom. Kérlek a többieknek ne szólj egy szót se erről a levélről. Írtam egy másikat, azt mutasd meg az orvosoknak, ha kell. Sajnálom, hogy így alakult, de nem tudok tenni ellene. Ígérem, hamarosan újra látjuk egymást. Szeretlek!
                                                                                                             Hxx"

El sem akartam hinni amit olvastam. Itt hagyott. De miért? És hová ment? Mi történt? Eszembe jutott a másik levél, így elővettem, hátha megtudok abból valamit. Azonban amint elolvastam rájöttem, ezt csak azért írta, hogy senki ne jöjjön rá történt vele valami, ami miatt elment. A levélben ez állt:

  "Köszönök mindent az egész kórháznak! Jól vagyok! Ne aggódjon senki, nincs semmi bajom. Egy időre elutazom, de hamarosan újra hazamegyek. 
                                                                                             HSx"

*Harry*
Néhány perc gondolkodás után kezdtem felfogni mivé is lettem. Azonnal, meglepő gyorsasággal pattantam fel, és pakoltam össze a cuccaimat. Két levelet hátrahagyva tűntem el a kórházból. Hihetetlen gyorsan futottam, amire egy normál ember nem képes. Nem mentem messzire. Kicsit kijöttem a városból, végig a pusztán, fel a hegyre. Volt ott egy kis fa házikó, ami elég jól látszott, már a mezőről is. Nem úgy tűnt, hogy laknak benne. Tele volt pókhálóval, és nem volt éppen tiszta. Egyszerű kis házikó volt, de a célnak megfelelt. 
                                                *****Egy héttel később*****
 
Szépen lassan kezdtem megfejteni képességeimet is. Rájöttem, hogy szemfogaim nem mindig hosszúak, csak ha ideges vagy éhes vagyok, azon kívül én szabályozom. Hihetetlen gyorsasággal futok, kiváló a hallásom, látásom, és minden szagot tökéletesen érzek, akár kilométerekről is.  Képtelen voltam enni, bármi normális kaját. Amikor emberek, és állatok közelében voltam, szinte vágytam a vérre. Mivel azért csak nem halhattam éhen, így kénytelen voltam megtanulni vadászni, és megölni az állatokat. Most már teljesen biztos, hogy VÁMPÍR lettem. Soha nem hittem, hogy léteznek, eddig csak a filmekben láttam. Elég nagy akarat erőm volt, hogy megtudjam tanulni, nem ölhetek embert, bármennyire is vágytam rá. Minden éjjel ott vagyok, Louis mellett. Mivel aludni sem szoktam, így elég unalmas az élet. Az pedig csak rá tesz egy lapáttal, hogy látom, mennyire szenved nélkülem, de én is nélküle. Rengeteget sírt, ahogy én is. Alig tud elaludni, és minden este sírva alszik el. Alig eszik, már le van fogyva. A bandának le kellett mondania eddig minden fellépést, meghívást, interjút, lassan már azon gondolkodnak, hogy véget vetnek a bandának. Mindent tönkretett az a nő azon az estén. Én azóta sem találkoztam sem vele, sem más vámpírokkal. A kérdések, hogy ki volt, és miért mentett meg, mindig a fejemben voltak. Nem tudtam hova tenni, ki volt az a nő. 
A napok teltek, és én már lassan egy hónapja eljöttem. Louis még mindig ugyanúgy szenved, de én sem változtam. Ne lépett tovább, hiába vártam. Rengetegszer járta körbe a várost, és a szomszéd városokat is. Képemmel a kezében állította meg az idegeneket, hogy nem-e láttak. Volt aki poénból azt mondta, hogy ott voltam nemrég, volt aki még az előtt látott, hogy kórházba kerültem, és volt aki még az életben nem hallott felőlem. Pár nappal később visszaköltöztem a városba. A város szélén éltem, mert itt közel volt az erdő, és erre nem nagyon jártak ismerősök. Szomszédaim persze voltak, de ők semmit sem tudtak rólam. Néha ha kinn is voltam, max pár mondatot beszéltem velük, mert mindig volt dolgom. A családomat rendszeresen látogattam, de nekik sem mondtam semmit. Megkértem őket, hogy senkinek ne szóljanak, hogy tudnak rólam bármit is. Úgy is tettek, mert Lou nagyon sokszor telefonált, vagy átment érdeklődni. Persze mindent tagadtak, de egyszer úgy is rá fog jönni. Ez lehet éppen egy rossz mondat, vagy egy rossz látogatási idő a családomnál, pont mint a mai nap..