13.rész

Sziasztok! Jórégen nemírtam.. Sajnálom. De ittvagyok egy újabb résszel. Lehet, hogy nem lesztek túl boldogok, de kellett bele ilyen is....

*Louis*

Másnap reggel bementem Harry-hez. Már nagyon hiányzott, hogy otthon legyünk kettesben. Mikor beértem egy nővér épp Zaynt vizsgálta. Kiderült, hogy az éjjel rosszul lett, ezért mégsem jöhet haza. Harry nem szerette volna itt hagyni egyedül, ezért még ő is maradt. Szépen összevesztem Harry-vel, majd otthagytam. Ideges voltam, ezért eljöttem egy közeli bárba. Tisztességesen volt már bennem pia, mikor két kart éreztem a hasamra fonódni. 

-Halicica. Tom vagyok, nemkell félni nem bántalak.-csókolt a nyakamba.

Hirtelen-nem tudom, hogy a sok piától, vagy csak már a sok egyedülléttől- megfordultam, majd megcsókoltam. Az ölébe vett, és kivitt az utcára. Beszálltunk, egy taxiba és felmentünk, azt nem figyeltem, hogy az én vagy az ő házára. Túlmentem minden határon, de ez akkor éppen nemérdekelt.

                           ******************Reggel********************* 

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Alig emlékeztem az estéből valamire. Körbenéztem, és egészen más volt, a hálóm, mint egy napja.  Hirtelen kinyílt egy ajtó, és egy félmesztelen srác, törülközővel a derekán lépett ki rajta. 

-Felébresztettelek?-kérdezte.

-Nem. Mitkeresek én itt? És kivagy te?-kérdeztem, mire felnevetett. 

-Nememlékszel cica?-ekkor vettem csak észre, hogy én mesztelen vagyok. Azthiszem sejtem.

-Nemigazán, de asszem sejtem.-mondtam, majd megkerestem az alsóm, és felvettem.

-Szeretnél lefürdeni?-kérdezte.

-Nem. Viszont ami tegnap történt, az nekem nem jelent semmit, és most el kell mennem.-mondtam, felöltöztem, és indultam volna haza, de visszarántott.

-Azért ha kellek hívj.-mondta, majd zsebembe csúsztatott egy cetlit, gondolom a számát.

Hazafelé végiggondoltam, hogy mit is tettem. Megcsaltam Harryt. Könnyeimmel küszködve sétáltam be a kapun. Kinyitottam az ajtót, körbenéztem, a fiúk csodálkozva néztek, de én csak felrohantam. Becsaptam a szobám ajtaját, levágódtam az ágyra, és utat engedtem könnyeimnek. 

Nemsokkal  később kopogtak. 

-Louis jólvagy? Bejöhetek?-hallottam Liam aggódó hangját.

-Ha muszáj.-szipogtam. Majd nyílt az ajtó, és éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy.

-Mitörtént? Holvoltál?-kérdezte.

Miután összevesztem Harryvel elmentem egy bárba. Eléggé bepiáltam. És... én..... azthiszem......hogy.... megcsaltam Harryt.-zokogtam, majd felültem és Liam átölelt.

-Figyelj Lou. Én elhiszem, hogy hiányzik Harry, és részegen hülyevgay, de ezt akkorsem kellett volna.-mondta.

-Igen, tudom, de már nemtudom visszacsinálni, pedig megtenném.

-Elhiszem. De ez most nem a legjobb időzítés volt. Harry nincs olyan jó állapotban, hogy kibírjon egy ilyet.

-Szóval akkor nemondjam el neki?-kérdeztem.

-Dehogynem. Muszáj megbeszéljétek. Harry szeret, megfog bocsájtani.-bíztatott.

-Gondolod?-szipogtam.

-Biztosan.-mosolygott. Kiment, én pedig hiába volt reggel 11 a sok sírás, nameg az este kifárasztott, így elaludtam....