15.rész

Halihó! Tudom, régen volt rész. Sajnálom, de egyszerűen nem tudtam mit írjak. Emellett meg van egy másik blogom, és oda is kellet új rész. Annyira el voltam foglalva avval, hogy erre már nem volt időm. Ne haragudjatok, de így alakult. Meg volt egy-két dolog ami közbe jött, de az nem ide tartozik. A másik ok pedig az, hogy vártam arra, hogy adjatok valami élet jelet is, de ez nem így lett...:(  Remélem azért kitartotok! Itt egy újabb rész...:) Jóolvasást!;)


*Louis*
Teljesen összetörtem. Hogy szünetet tartani? Hogy leszek képes kibírni?! Már egy hete, hogy Harry elment. Azóta a próbákon találkozunk csak, vagy az interjúkon, megbeszéléseken. Csak akkor néz rám, vagy szól hozzám ha muszáj. Nehezen bírom ezt elviselni. Nehéz visszatartani a könnyeimet néha, de megpróbálok erős maradni. Nagyon sokszor hívtam, vagy próbáltam meg beszélni vele, de nem veszi fel, és mindig csak arrébb áll mintha meg se hallana. Azóta elég sokat látogatom a bárokat.. Rendszeresen hajnalban, részegen esek haza. Persze azóta nem voltam együtt senkivel. Bár lehet, hogy kéne keressek valakit, aki segít kicsit elterelni a gondolataimat Harry-ről. Most is éppen egy interjún ülünk. Persze mi a kanapé két szélén, távol egymástól. Nem is figyeltem miről van szó, de gondolatmenetemből kizavart, hogy éppen hozzám szóltak.
-Szóval, Louis. A rajongók úgy vették észre, hogy mostanában Harry-vel nem jöttök ki jól.-magyarázott.
Csak kérdőn néztem rá, várva mit akar ebből kifolyólag megkérdezni.
-Megmondanád nekünk miért van így?-kíváncsiskodott.
-Nem távolodtunk el, csak kicsit jobban hajtanak minket, mert nemsokára turné, és inkább a munkára öszpontosítunk.-rögtönöztem egy nagy sóhaj kíséretében, amit Harrytől is hallottam, aztán szemem sarkából láttam, hogy visszadől a kanapéra megnyugodva.
-Értem. Nos ennyi volt mára. Köszönöm, hogy itt voltatok, további szép napot mindenkinek.-mosolygott. Kezet fogott, megölelt mindenkit, majd elköszöntünk és leléptünk.
Most is éppen egy bárba indultam. Gondoltam ideje keresnek magam mellé valakit.
Már volt bennem egy kis pia, de azért még nem annyi, hogy ne fogjam fel a körülöttem történő dolgokat.
Egyszercsak leült a mellettem lévő székre valaki. Egy hosszú, barna hajú, elég magas lány volt. Mini szoknyát, és elég kivágott dekoltázsú felsőt viselt. Rám nézett és észrevette, hogy őt bámulom.
-Szia. Eleanor vagyok!-nyújtotta a kezét mosolyogva.
-Louis.-ráztam kezet.
-Iszol velem valamit?-kérdezte. Csak bólintottam. Közelebb húzta a székét hozzám, majd rendelt 2 piát. Mikor megittuk, gondoltam ideje kezdeményeznek, ha akarok elérni valamit.
-Jössz táncolni?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott.
 Már vagy fél órája megállás nélkül táncoltunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Majd egyszer csak megcsókolt. Egyre vadabbul faltuk egymás ajkait. Elkezdett húzni kifelé, majd megállított egy taxit, majd bepattantunk. Felmentünk a lakására aztán megtörtént aminek kellett.

******************* Egy héttel később***********************

Eltelt egy hét. Azóta rendszeresen találkozgatok Elly-vel. Eleinte még elhittük, hogy működhet, de egyszerűen képtelen vagyok mást szeretni úgy. Megbeszétük, hogy barátok maradunk. Nagyon jól kijövünk. Mindent elmeséltem neki, és mindig meghallgatott. Jó volt valakinek elsírni a bajaimat. Jó volt, hogy itt van mellettem és segít ahol tud. Elfelejteni persze sosem fogom Hazz-t, főleg mert együtt dolgozunk. Azért már néha kicsit jobban vagyok. Eleanor-ral majdnem minden nap találkozunk, beszélünk. Ha vele vagyok kicsit boldogabb vagyok.


*Harry*
2 hét telt el. Még mindig haragszom Louis-ra, de szeretem. Az érzéseim nem változtak. Azóta nem voltam a közös házban, csak akkor, ha nem volt otthon. Egyre többet járt el egy-egy interjú, felvétel vagy megbeszélés után bárokba, ide-oda. Kezdtem félni, hogy megint képes megcsalni. Végülis nem szakítottunk, csak szünetet tartunk. Én még szeretem, és ezen nem változtat az, hogy megcsalt. Bár a többiek azt mondták, hogy rengeteget sír, ezzel nincs egyedül, és azt, hogy azóta nem csalt meg, mert nem lenne képes még egyszer elkövetni egy ekkora hibát. Mostanában észre vettük rajta, hogy kicsit jobban van. Be szokott jönni hozzá egy lány néha a felvételeinknél. Kint megvárja aztán ketten elmennek valahova. Természetesen erről is kifaggattam a srácokat, de ők állítják, hogy csak barátok. Szerintem sincs köztük több, mert nem úgy néznek egymásra. Minden esetre örülök, hogy Lou jobban van, még ha én nem is. Persze Liam-mel nagyon jó, de mégsem ugyan olyan. Valahol legbelül, már rég megbocsájtottam Louis-nak, és egy kicsit már érzem, hogy ideje lenne lépni. Lehet, hogy, ha nem lépek időben, akár el is veszíthetem. Rengeteget gondolkodtam ezen már. De még nem jutottam el odáig, hogy beszéljek vele. Előbb-utóbb úgyis kénytelenek leszünk egymáshoz szólni. Múltkor már majdnem lebuktunk, de sikerült megoldani. Louis kimagyarázott minket az interjúban. Rögtön megnyugodtam, aogy ő is, ahogy láttam. Bár elég feltűnő volt, úgy látszik mégsem vették észre. Egyszer-kétszer én is megpróbáltam meglátogatni egy-egy ilyen bárt, de Liam sose engedte. Nagyon odafigyel rám, és úgy bánik velem néha mintha az apám lenne. Nagyon bírom, de néha már kicsit túl sok. Persze, megértem, hogy aggódik, de néha kicsit túlzásba viszi.
 Éppen sétáltam hazafelé mikor ezeken gondolkodtam. Elkezdtem szédülni és a hasam is görcsölt. Éreztem ahogy elveszítem az egyensúlyom, majd minden elsötétült körülöttem....