16.rész

Halihó!
Meghoztam a kövi részt mint látjátok! Ehhez most nincs hozzáfűzni valóm, és nem vagyok olyan hangulatban..;) 
Jó olvasást! ;* 

*Harry* 
3 napja bent fekszek ebben a nyomorult kórházban. A vesém leállt, és összeestem. Most még találgatják, vizsgálják, hogy mi történhetett. Ha akkor éppen nem ment volna boltba Niall, mert éhes volt, akkor ott halok meg a járdán. Neki köszönhetem, hogy még élek. A fiúk rendszeresen bejárnak, amikor ráérnek. Persze Louis nem. Most is éppen látogatási idő van, és telefonáltak, hogy nemsokára itt vannak. Tényleg hamar ide értek, nem telt bele 5 percbe, és már ketten is bent ücsörögtek.
-Niall-t hol hagytátok?-kérdeztem.
-Azt mondta még meglátogatja a büfét, és utánunk jön.-röhögött Zayn, velem együtt.
-És Lou?-nem mintha nem tudnám, hogy nem jön be, csak jó lenne.
-Azt mondta dolga van.-húzta el a száját Liam. 
-Valahogy gondoltam.-nem lepett meg. 
Eltelt egy hét, és még mindig csak ők 3-an jártak be hozzám. 
A 8. nap reggel bejött egy nővér, nem éppen jó kedvel. 
-Jóreggelt.-köszönt.
-Reggelt.-mosolyogtam.
-Nem a legjobb híreket hoztam.-mondta.
-Hallgatom.
-Szóval a vizsgálatok alapján valami elzárta a veséjét. Meg kell műteni, de elég kockázatos.-közölte.
-Vagyis akár bele is halhatok?-kérdeztem.
-Egyenlőre nem tudok biztosat mondani, de kevesebb az esélye annak, hogy túléli, mint hogy nem.-mondta.
-De ha nem műtenek, akkor meg mindenképpen meghalok. Nem?-kérdeztem.
-De, valamilyen szinten igaza van.-bólogatott.
-Akkor nincs választásom.-láttam be.
-Nincs. Most megyek, de a műtétre csak holnap kerül sor legkorábban.-lépett le.
-Rendben, köszönöm.-szóltam utána. 
Felhívtam a fiúkat, elmeséltem nekik a dolgokat. Ma nem tudnak bejönni, mert dolguk van. Remek, pont ilyenkor hagynak egyedül. Elszórakoztam még egy ideig a telefonommal, majd hozták a kaját. Nem volt valami nagy luxus, de már éhes voltam. Nem mondhatnám, hogy jól laktam, de már nem voltam annyira éhes.                   
Délután, mikor eljött a látogatási idő, én csak hallgattam, hogy milyen sokan járkálnak a folyosókon. Egy óra elteltével kopogtak az ajtómon.
-Gyere!-kiabáltam. Fel sem néztem a telefonomból, csak hallgattam, ahogy besétál és leül mellém. Mikor odanéztem, el sem hittem, hogy ki ül mellettem. Louis ült be mellém, egy nagy szatyorral. 
-Nézd Harry! Úgy gondolom ideje lenne megbeszélnünk.-nézett rám sajnálkozóan.
-Mit akarsz ezen megbeszélni? Először megcsalsz, most meg mikor majdnem meghaltam, még csak ide se dugod a képedet?-emeltem fel kicsit a hangomat.
-Én sajnálom, már rengetegszer bocsánatot kértem, de még mindig nem elégszer. Azért nem jöttem be, mert nem volt elég bátorságom. De elmesélték a többiek, hogy mivan, és rögtön jöttem.-kezdtek könnyek gyűlni a szemébe.
-Minek? Hogy még utoljára megbánthass?-kezdtem énis könnyezni.
-Nem Harry! Én szeretlek! És attól, hogy egyszer részegen elkövetem egy nagy hibát, amiért már milliószor bocsánatot kértem, attól még szeretlek.-szipogott.
-Én is szeretlek, és már rég megbocsájtottam, csak nem volt elég akarat erőm beszélni veled.-sírtam én is.
Rám mosolygott, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-mondta.
-Én is téged.-húztam le még egy csókra.
-Mellesleg, hallottam, hogy nem a legjobb a kaja, ezért hoztam egy kis kaját.-vigyorgott.
-Ohh kössz Lou, te vagy a legjobb.-mosolyogtam. Már csak azon kellett izgulnunk, hogy mi lesz holnap a műtéten..