12.rész

Sziasztok! Meghoztam a 12. részt is!! :) A részről annyit: Nem lett túl hosszú, sem túl izgalmas. Az a helyzet, hogy beteg vagyok, és alig tudtam részt írni. De összehoztam egy kis részt, mert már egy ideje nem írtam. Azért örülnék egy-két véleménynek néha. 


12.rész
*Louis szemszög*
-A vizsgálatok alapján Mr.Malik eredménye pozitív.-mondta a nővér.
-Tehát ez azt jelenti, hogy alkalmas donornak?-kérdeztem.
-Igen azt, persze csak ha Mr.Malik is beleegyezik.-mondta.
-Még szép, hogy beleegyezek.-hallottam meg Zayn hangját a hátam mögül. Megfordultam és szinte a nyakába ugrottam örömömben. Nemtörődtem vele, hogy került vissza, csak arra tudtam gondolni, hogy szerelmem végre jobban lehet.
-Ohh Istenem Zayn. Köszönöm!-csak ennyit tudtam mondani.
-Olyanok vagytok nekem mint a testvéreim, értetek bármit.-mosolygott.
Egy órával később már a műtőben voltak. Én kinnt ültem a folyosón és vártam. A műtét 3 és fél órás volt. Már alig bírtam várni, mikor nyílt a műtő ajtaja. Egy orvos jött ki rajta, és megállt előttem. Felálltam, majd kezetfogtam vele.
-A műtét rendben ment, nem voltak komplikációk, mind a ketten jól vannak.-mondta elégedetten.
-Rendben, köszönöm. Bemehetek?-kérdeztem.
-Természetesen. Még mind a ketten altatásban vannak, de Mr.Malik már hamarosan felébred.-mondta.
-És Harry?-kérdeztem.
-Mr.Styles erősebb altatókat kapott, így talán kicsit tovább alszik majd.-mondta.
-Rendben, köszönöm mégegyszer.-mondtam. 
Az orvos elment én pedig bementem. Zayn már ébren is volt, de Haz még aludt. 
-Halihó.-léptem be. Zayn csak fájdalmasan rám mosolygott.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-A körülményekhez képes jól. Csak még fáj a heg.-mondta.
-Nemtudom eléggé megköszönni amit tettél.-mondtam, és éreztem, hogy könnyeim kicsordulnak.
-Mondtam már, értetek bármit. Lou kérlek nesírj, mert énis sírni fogok.-nevetett fel fájdalmasan.
-Hihetetlenül boldog vagyok. Remélem felépül.-mondtam.
-Biztosan rendbe jön.-mondta.
-Igen, remélem.-mondtam.
-Lou! Hoznál nekem valamit inni?-kérdezte.
-Persze, leszaladok a büfébe. Éhes nem vagy?-kérdeztem.
-Nem. De Harry biztos az lesz ha felébred.-mondta.
-Igen, igazad van. Azért hozok neked is valamit.-mondtam, majd elmentem. 
Tíz percel később már ültem és beszélgettem Zayn-nel. Közben az orvos bejött, és közölte, ha minden jól megy 10 napon belül hazamehetnek. Még vagy egy óra eltelt, és Harry ébredezni kezdett.
Odasétáltam, és megfogtam a kezét. Amint meglátott elmosolyodott.
-Louis?-csak ennyit tudott kinyögni.
-Ittvagyok szerelmem, mondd.-ültem le mellé.
-Éhes vagyok.-vigyorgott. Felnevettem, majd nyomtam egy puszit homlokára.
-Gondoltuk, hogy éhes leszel. Hoztam neked kaját.-mondtam.
-Ahh, köszönöm, egy Isten vagy.-mondta. Megpróbált felülni, de fájdalmasan felszisszent és visszaesett.
-Még nemkéne megerőltetned magad.-mondtam. Segítettem neki, a háta mögé raktam egy párnát, hogy könnyebb legyen.
-Köszönöm.-nézett rám hálásan.
-Érted bármit.-mondtam. Lehúzott egy csókra, majd nekiállt enni.
Még egy ideig beszélgettünk, majd bejött egy nővér.
-A látogatási idő lassan lejár.-közölte.
-Rendben, köszönöm.-mondtam. 
A nővér kiment. Én elköszöntem a 2 fiútól, és elmentem haza. A közös házba mentem a másik 2 fiúhoz. Elmondtam nekik mindent. Rendeltünk kaját, filmeztünk, beszélgettünk, és így telt el egy hét. Minden nap bennt voltunk a fiúknál, akik egyre jobban voltak. Már csak 3 nap volt hátra, és hazajöhetnek. Éppen egy ilyen pizzázós, filmezős este volt. Megcsörrent a telefon.
-Halló?-szóltam bele.
-Jóestét. Mr.Tomlinson?-kérdezte egy női hang.
-Igen, én vagyok.-mondtam.
-A kórházból hívom.-mondta.
-Mitörtént? Baj van?-kérdezte.
-Nem, épp ellenkezőleg.-mondta.
Szóval? Mi történt?-kérdeztem.
-A Mr.Styles és Mr.Malik gyorsan gyógyulnak, jobban mint vártunk. Ami azt jelenti, hogy már holnap már haza mehetnek.-mondta.
-Rendben, értem, köszönöm. Viszhall.-és letettem.
Elmondtam a többieknek is, akik szintén örültek neki. Befejeztük a kaját és a filmet, majd felmentünk. Én összekészítettem a táskát, és ruhát a fiúknak, lezuhanyoztam, majd bedőletem az ágyba. Boldogan aludtam el, mert szerelmem holnap hazajöhet.