14.rész

Halihóó!! Meghoztam egy újabb részt!! Úgy döntöttem, hogy ezentúl szeretnék látni egy-két komit, és csak azután jön a kövi rész!! ;) Hajrá!! :D  Cserébe ez most egy elég hosszú rész lett. 
Jóolvasást Pussz!! :* :D

*Harry*
Mikor közöltem Louis-val, hogy maradok Zaynnel, felhúzta magát, és elég szépen összevesztünk. Rossz volt így látni, utána akartam menni, de nem lehetett. Meg kellett értenie, hogy Zaynnek köszönhetem, hogy élek. Nem szerettem volna egyedül hagyni, bármennyire is hiányzott, hogy Lou-val lehessek. Eltelt a 3 nap, és mehettünk haza. Ez alatt Lou egyszer sem hívott, nemis keresett. Ez elég szarul esett, megakartam beszélni. Bár én sem kerestem, de remélem ma azért bejön értem.

*Louis*
Eltelt a 3 nap. A fiúk hazajöhetnek. Én ezalatt csak kuksoltam a szobámba. Volt, hogy sírtam, beszélgettem Liammel, de senki mással, és volt, hogy csak ültem és gondolkoztam. Enni is csak akkor voltam hajlandó, hamár nagyon muszáj volt.  Nemtudtam eldönteni mit tegyek. Be akartam menni értük a kórházba, de féltem. Féltem, hogy a szemébe nézve elsírnám magam. Nem tudtam eldönteni, hogy elmondjam-e neki, vagy inkább tartsam magamban. Úgydöntöttem, elfogom neki mondani, amint eljön az ideje. Elkezdtem készülődni, mert egy órán belül bennt kell lennem. Elmentem, lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, és valamennyire összeszedtem magam. Lementem megreggeliztem, megbeszéltem Liammel, hogy lehet, hogy beugruk még vásárolni, úgyhogy ne várjon egyhamar. Felvettem a cipőm és a dzsekim, mert tavasz révén, de hűvös reggel volt, majd kocsiba ültem és elindultam...  A kórházhoz érve leparkoltam, bementem, közöltem kikért jöttem, majd elindultam. A kórterem előtt nagy levegőt vettem, fogtam és benyitottam. Már mindketten az ágyon ültek, táskáikkal mellettük, és beszélgettek. Harry amint meglátott felkelt, nehézkesen még, de odasétált. Fájdalmasan a szemembe nézett, ekkor eszembe jutott, hogy mi összevesztünk. Rámosolyogtam, megcsókoltam és átöleltem.
-Hiányoztál. Neharagudj!-mondta.
-Szeretlek.-mosolyogtam.
-Énis téged.
-Mehetünk?-jött oda Zayn, őis megölelt, majd elindultunk.
-Jobban vagytok?-kérdeztem.
-Fogjuk rá.-válaszolt Zayn.
-Hát még fájnak a hegek, de már jobban.-mosolygott szerelmem.
Hazafelé még beugrottunk vásárolni, ami plusz másfél óra volt. Hazaértünk, a fuúk pizzával vártak minket. Leültünk enni, közben beszélgettünk. Ebéd után mindenki felment a saját szobájába. Mi Harry-vel felmentünk az enyémbe. Elmesélte, hogy-mint zajlottak bent az események. Én is elmeséltem, mik történtek amíg nem voltak itthon. Mikor elkezdtem mesélni az összeveszés utáni napokat, elakadt a szavam. Meg kellett álljak, nehogy sírjak. Átgondoltam, elmondjam e vagy sem.
-Miaz? Lou bajvan? Mért áltál meg?-kérdezte aggódó tekintettel szerelmem.
-Beszélnünk kell.-mondtam.
-Baj van?-kérdezte kétségbeesetten.
-Demég mekkora.-éreztem, ahogy szemembe könnyek gyűltek.
-Úristen Louis mitörtént?-aggódott.
-Valamit elkel mondanom. Az az igazság, hogy mikor összevesztünk, én ideges lettem, és elmentem egy bárba, és nagyon bepiáltam.-és itt kezdtem el sírni.
-Dehát ez nem akkora probléma. Énis iszom ha ilyan van.-mondta, amjd letörölt egy-két könnycseppet arcomról.
-Még nincs vége.-szipogtam. Csak csodálkozva nézett, énmeg folytattam.
-Szóval, iszonyatosan berúgtam, nem fogtam fel mit teszek, nemis emlékszem rá, de azt hiszem, hogy én megcsaltalak.-itt már nem bírtam tovább. Sírtam, és csak néztem Harry szemébe, amibe könnyek gyűltek, majd egy hatalmas ajtócsattanással elment.

*Harry*
Nemakartam elhinni amit mondott. Megcsalt. Éreztem ahogy szemembe könnyek gyűlnek. Fogtam magam és kirohantam, át a saját szobámba. Levágódtam az ágyra, és csak sírtam.  Egyszerre csak kopogtak. Nem válaszoltam, így nyílt az ajtó. Éreztem  amint besüpped mellettem az ágy. Nemnéztem fel, de reméltem nem Lou az. Megnyugtatott kicsit mikor Liam angját hallottam.
-Harry mitörtént? jolvagy?-aggódott. Felültem vele szembe, megfogta a kezem és várt.
-Megcsalt! Érted Liam? Megcsalt!-ismételgettem. Liam megölelt, majd a kezembe nyomott egy marék zsepit. Jobb volt, hogy nem szólalt meg csak hallgatott.
-Hogy tehette ezt velem? Értem én, hogy hiányzott neki hogy lefeküdjön valakivel, meg hogy ideges és részeg volt, de akkoris.-zokogtam.
-Mondtál neki valamit? Nagyon összevesztetek?-kérdezte.
-Nem! Amint elmondta, éncsak elrohantam. Nem értem, hogy volt képes erre. Én sosem tennék ilyet vele.-mondtam.
-Részeg volt, és nemtudta mit tesz.-mondta Li.
-Igen tudom, de ez nem mentség mindenre.-kezdtem el pakolni egy táskába.
-Mit csinálsz? Hova készülsz?-kérdezte.
-Elmegyek egy időre. Nem bírok most Lou szemébe nézni.-válaszoltam.
-És mégis hova? Nem mehetsz egyedül, beteg vagy, nem lehetsz egyedül.-mondta.
-Megleszek valahogy. Megoldom. Még nemtudom hova, csak el.-mondtam.
-Ha nagyon el akarsz menni, gyere hozzám. Ott nincs lou, és figyelek is rád.-ajánlotta fel.
-Hátjó, legyen.-adtam meg magam.
Összepakoltam, átmentem a Louis-val közös házba, összeszedtem még pár cuccom, majd visszamentem, hogy közöljem a többiekkel is. Mindenki lejött amikor Liam szólt nekik. Louis kisírt szemmel jött oda, amint meglátta a bőröndöm.
-Harry kérlek! Bocsáss meg, én....hülye voltam, nem kellett volna.-zokogott.
-Hát nagyon nem kellett volna. Nemtudom, hogy képes leszek e valaha még megbocsájtani, de most inkább.....Tartsunk szünetet!-mondtam
Ő csak jobban zokogott.
-És mégis hová mész egyedül?-kézdezte.
-Te csak ne aggódj értem. Nem leszek egyedül, és elmegyek, el innen.-mondtam.
Felszaladt, becsapta az ajtót, és már le sem jött. Én még elköszöntem Zayn-től és Niall-től. Velük közöltem, hogy hová megyek, de kértem ne szóljanak. Fogtam a cuccaim, beültünk a kocsiba, majd elmentünk Liam-hez.