15.rész

Halihó! Tudom, régen volt rész. Sajnálom, de egyszerűen nem tudtam mit írjak. Emellett meg van egy másik blogom, és oda is kellet új rész. Annyira el voltam foglalva avval, hogy erre már nem volt időm. Ne haragudjatok, de így alakult. Meg volt egy-két dolog ami közbe jött, de az nem ide tartozik. A másik ok pedig az, hogy vártam arra, hogy adjatok valami élet jelet is, de ez nem így lett...:(  Remélem azért kitartotok! Itt egy újabb rész...:) Jóolvasást!;)


*Louis*
Teljesen összetörtem. Hogy szünetet tartani? Hogy leszek képes kibírni?! Már egy hete, hogy Harry elment. Azóta a próbákon találkozunk csak, vagy az interjúkon, megbeszéléseken. Csak akkor néz rám, vagy szól hozzám ha muszáj. Nehezen bírom ezt elviselni. Nehéz visszatartani a könnyeimet néha, de megpróbálok erős maradni. Nagyon sokszor hívtam, vagy próbáltam meg beszélni vele, de nem veszi fel, és mindig csak arrébb áll mintha meg se hallana. Azóta elég sokat látogatom a bárokat.. Rendszeresen hajnalban, részegen esek haza. Persze azóta nem voltam együtt senkivel. Bár lehet, hogy kéne keressek valakit, aki segít kicsit elterelni a gondolataimat Harry-ről. Most is éppen egy interjún ülünk. Persze mi a kanapé két szélén, távol egymástól. Nem is figyeltem miről van szó, de gondolatmenetemből kizavart, hogy éppen hozzám szóltak.
-Szóval, Louis. A rajongók úgy vették észre, hogy mostanában Harry-vel nem jöttök ki jól.-magyarázott.
Csak kérdőn néztem rá, várva mit akar ebből kifolyólag megkérdezni.
-Megmondanád nekünk miért van így?-kíváncsiskodott.
-Nem távolodtunk el, csak kicsit jobban hajtanak minket, mert nemsokára turné, és inkább a munkára öszpontosítunk.-rögtönöztem egy nagy sóhaj kíséretében, amit Harrytől is hallottam, aztán szemem sarkából láttam, hogy visszadől a kanapéra megnyugodva.
-Értem. Nos ennyi volt mára. Köszönöm, hogy itt voltatok, további szép napot mindenkinek.-mosolygott. Kezet fogott, megölelt mindenkit, majd elköszöntünk és leléptünk.
Most is éppen egy bárba indultam. Gondoltam ideje keresnek magam mellé valakit.
Már volt bennem egy kis pia, de azért még nem annyi, hogy ne fogjam fel a körülöttem történő dolgokat.
Egyszercsak leült a mellettem lévő székre valaki. Egy hosszú, barna hajú, elég magas lány volt. Mini szoknyát, és elég kivágott dekoltázsú felsőt viselt. Rám nézett és észrevette, hogy őt bámulom.
-Szia. Eleanor vagyok!-nyújtotta a kezét mosolyogva.
-Louis.-ráztam kezet.
-Iszol velem valamit?-kérdezte. Csak bólintottam. Közelebb húzta a székét hozzám, majd rendelt 2 piát. Mikor megittuk, gondoltam ideje kezdeményeznek, ha akarok elérni valamit.
-Jössz táncolni?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott.
 Már vagy fél órája megállás nélkül táncoltunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Majd egyszer csak megcsókolt. Egyre vadabbul faltuk egymás ajkait. Elkezdett húzni kifelé, majd megállított egy taxit, majd bepattantunk. Felmentünk a lakására aztán megtörtént aminek kellett.

******************* Egy héttel később***********************

Eltelt egy hét. Azóta rendszeresen találkozgatok Elly-vel. Eleinte még elhittük, hogy működhet, de egyszerűen képtelen vagyok mást szeretni úgy. Megbeszétük, hogy barátok maradunk. Nagyon jól kijövünk. Mindent elmeséltem neki, és mindig meghallgatott. Jó volt valakinek elsírni a bajaimat. Jó volt, hogy itt van mellettem és segít ahol tud. Elfelejteni persze sosem fogom Hazz-t, főleg mert együtt dolgozunk. Azért már néha kicsit jobban vagyok. Eleanor-ral majdnem minden nap találkozunk, beszélünk. Ha vele vagyok kicsit boldogabb vagyok.


*Harry*
2 hét telt el. Még mindig haragszom Louis-ra, de szeretem. Az érzéseim nem változtak. Azóta nem voltam a közös házban, csak akkor, ha nem volt otthon. Egyre többet járt el egy-egy interjú, felvétel vagy megbeszélés után bárokba, ide-oda. Kezdtem félni, hogy megint képes megcsalni. Végülis nem szakítottunk, csak szünetet tartunk. Én még szeretem, és ezen nem változtat az, hogy megcsalt. Bár a többiek azt mondták, hogy rengeteget sír, ezzel nincs egyedül, és azt, hogy azóta nem csalt meg, mert nem lenne képes még egyszer elkövetni egy ekkora hibát. Mostanában észre vettük rajta, hogy kicsit jobban van. Be szokott jönni hozzá egy lány néha a felvételeinknél. Kint megvárja aztán ketten elmennek valahova. Természetesen erről is kifaggattam a srácokat, de ők állítják, hogy csak barátok. Szerintem sincs köztük több, mert nem úgy néznek egymásra. Minden esetre örülök, hogy Lou jobban van, még ha én nem is. Persze Liam-mel nagyon jó, de mégsem ugyan olyan. Valahol legbelül, már rég megbocsájtottam Louis-nak, és egy kicsit már érzem, hogy ideje lenne lépni. Lehet, hogy, ha nem lépek időben, akár el is veszíthetem. Rengeteget gondolkodtam ezen már. De még nem jutottam el odáig, hogy beszéljek vele. Előbb-utóbb úgyis kénytelenek leszünk egymáshoz szólni. Múltkor már majdnem lebuktunk, de sikerült megoldani. Louis kimagyarázott minket az interjúban. Rögtön megnyugodtam, aogy ő is, ahogy láttam. Bár elég feltűnő volt, úgy látszik mégsem vették észre. Egyszer-kétszer én is megpróbáltam meglátogatni egy-egy ilyen bárt, de Liam sose engedte. Nagyon odafigyel rám, és úgy bánik velem néha mintha az apám lenne. Nagyon bírom, de néha már kicsit túl sok. Persze, megértem, hogy aggódik, de néha kicsit túlzásba viszi.
 Éppen sétáltam hazafelé mikor ezeken gondolkodtam. Elkezdtem szédülni és a hasam is görcsölt. Éreztem ahogy elveszítem az egyensúlyom, majd minden elsötétült körülöttem....

14.rész

Halihóó!! Meghoztam egy újabb részt!! Úgy döntöttem, hogy ezentúl szeretnék látni egy-két komit, és csak azután jön a kövi rész!! ;) Hajrá!! :D  Cserébe ez most egy elég hosszú rész lett. 
Jóolvasást Pussz!! :* :D

*Harry*
Mikor közöltem Louis-val, hogy maradok Zaynnel, felhúzta magát, és elég szépen összevesztünk. Rossz volt így látni, utána akartam menni, de nem lehetett. Meg kellett értenie, hogy Zaynnek köszönhetem, hogy élek. Nem szerettem volna egyedül hagyni, bármennyire is hiányzott, hogy Lou-val lehessek. Eltelt a 3 nap, és mehettünk haza. Ez alatt Lou egyszer sem hívott, nemis keresett. Ez elég szarul esett, megakartam beszélni. Bár én sem kerestem, de remélem ma azért bejön értem.

*Louis*
Eltelt a 3 nap. A fiúk hazajöhetnek. Én ezalatt csak kuksoltam a szobámba. Volt, hogy sírtam, beszélgettem Liammel, de senki mással, és volt, hogy csak ültem és gondolkoztam. Enni is csak akkor voltam hajlandó, hamár nagyon muszáj volt.  Nemtudtam eldönteni mit tegyek. Be akartam menni értük a kórházba, de féltem. Féltem, hogy a szemébe nézve elsírnám magam. Nem tudtam eldönteni, hogy elmondjam-e neki, vagy inkább tartsam magamban. Úgydöntöttem, elfogom neki mondani, amint eljön az ideje. Elkezdtem készülődni, mert egy órán belül bennt kell lennem. Elmentem, lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, és valamennyire összeszedtem magam. Lementem megreggeliztem, megbeszéltem Liammel, hogy lehet, hogy beugruk még vásárolni, úgyhogy ne várjon egyhamar. Felvettem a cipőm és a dzsekim, mert tavasz révén, de hűvös reggel volt, majd kocsiba ültem és elindultam...  A kórházhoz érve leparkoltam, bementem, közöltem kikért jöttem, majd elindultam. A kórterem előtt nagy levegőt vettem, fogtam és benyitottam. Már mindketten az ágyon ültek, táskáikkal mellettük, és beszélgettek. Harry amint meglátott felkelt, nehézkesen még, de odasétált. Fájdalmasan a szemembe nézett, ekkor eszembe jutott, hogy mi összevesztünk. Rámosolyogtam, megcsókoltam és átöleltem.
-Hiányoztál. Neharagudj!-mondta.
-Szeretlek.-mosolyogtam.
-Énis téged.
-Mehetünk?-jött oda Zayn, őis megölelt, majd elindultunk.
-Jobban vagytok?-kérdeztem.
-Fogjuk rá.-válaszolt Zayn.
-Hát még fájnak a hegek, de már jobban.-mosolygott szerelmem.
Hazafelé még beugrottunk vásárolni, ami plusz másfél óra volt. Hazaértünk, a fuúk pizzával vártak minket. Leültünk enni, közben beszélgettünk. Ebéd után mindenki felment a saját szobájába. Mi Harry-vel felmentünk az enyémbe. Elmesélte, hogy-mint zajlottak bent az események. Én is elmeséltem, mik történtek amíg nem voltak itthon. Mikor elkezdtem mesélni az összeveszés utáni napokat, elakadt a szavam. Meg kellett álljak, nehogy sírjak. Átgondoltam, elmondjam e vagy sem.
-Miaz? Lou bajvan? Mért áltál meg?-kérdezte aggódó tekintettel szerelmem.
-Beszélnünk kell.-mondtam.
-Baj van?-kérdezte kétségbeesetten.
-Demég mekkora.-éreztem, ahogy szemembe könnyek gyűltek.
-Úristen Louis mitörtént?-aggódott.
-Valamit elkel mondanom. Az az igazság, hogy mikor összevesztünk, én ideges lettem, és elmentem egy bárba, és nagyon bepiáltam.-és itt kezdtem el sírni.
-Dehát ez nem akkora probléma. Énis iszom ha ilyan van.-mondta, amjd letörölt egy-két könnycseppet arcomról.
-Még nincs vége.-szipogtam. Csak csodálkozva nézett, énmeg folytattam.
-Szóval, iszonyatosan berúgtam, nem fogtam fel mit teszek, nemis emlékszem rá, de azt hiszem, hogy én megcsaltalak.-itt már nem bírtam tovább. Sírtam, és csak néztem Harry szemébe, amibe könnyek gyűltek, majd egy hatalmas ajtócsattanással elment.

*Harry*
Nemakartam elhinni amit mondott. Megcsalt. Éreztem ahogy szemembe könnyek gyűlnek. Fogtam magam és kirohantam, át a saját szobámba. Levágódtam az ágyra, és csak sírtam.  Egyszerre csak kopogtak. Nem válaszoltam, így nyílt az ajtó. Éreztem  amint besüpped mellettem az ágy. Nemnéztem fel, de reméltem nem Lou az. Megnyugtatott kicsit mikor Liam angját hallottam.
-Harry mitörtént? jolvagy?-aggódott. Felültem vele szembe, megfogta a kezem és várt.
-Megcsalt! Érted Liam? Megcsalt!-ismételgettem. Liam megölelt, majd a kezembe nyomott egy marék zsepit. Jobb volt, hogy nem szólalt meg csak hallgatott.
-Hogy tehette ezt velem? Értem én, hogy hiányzott neki hogy lefeküdjön valakivel, meg hogy ideges és részeg volt, de akkoris.-zokogtam.
-Mondtál neki valamit? Nagyon összevesztetek?-kérdezte.
-Nem! Amint elmondta, éncsak elrohantam. Nem értem, hogy volt képes erre. Én sosem tennék ilyet vele.-mondtam.
-Részeg volt, és nemtudta mit tesz.-mondta Li.
-Igen tudom, de ez nem mentség mindenre.-kezdtem el pakolni egy táskába.
-Mit csinálsz? Hova készülsz?-kérdezte.
-Elmegyek egy időre. Nem bírok most Lou szemébe nézni.-válaszoltam.
-És mégis hova? Nem mehetsz egyedül, beteg vagy, nem lehetsz egyedül.-mondta.
-Megleszek valahogy. Megoldom. Még nemtudom hova, csak el.-mondtam.
-Ha nagyon el akarsz menni, gyere hozzám. Ott nincs lou, és figyelek is rád.-ajánlotta fel.
-Hátjó, legyen.-adtam meg magam.
Összepakoltam, átmentem a Louis-val közös házba, összeszedtem még pár cuccom, majd visszamentem, hogy közöljem a többiekkel is. Mindenki lejött amikor Liam szólt nekik. Louis kisírt szemmel jött oda, amint meglátta a bőröndöm.
-Harry kérlek! Bocsáss meg, én....hülye voltam, nem kellett volna.-zokogott.
-Hát nagyon nem kellett volna. Nemtudom, hogy képes leszek e valaha még megbocsájtani, de most inkább.....Tartsunk szünetet!-mondtam
Ő csak jobban zokogott.
-És mégis hová mész egyedül?-kézdezte.
-Te csak ne aggódj értem. Nem leszek egyedül, és elmegyek, el innen.-mondtam.
Felszaladt, becsapta az ajtót, és már le sem jött. Én még elköszöntem Zayn-től és Niall-től. Velük közöltem, hogy hová megyek, de kértem ne szóljanak. Fogtam a cuccaim, beültünk a kocsiba, majd elmentünk Liam-hez.

13.rész

Sziasztok! Jórégen nemírtam.. Sajnálom. De ittvagyok egy újabb résszel. Lehet, hogy nem lesztek túl boldogok, de kellett bele ilyen is....

*Louis*

Másnap reggel bementem Harry-hez. Már nagyon hiányzott, hogy otthon legyünk kettesben. Mikor beértem egy nővér épp Zaynt vizsgálta. Kiderült, hogy az éjjel rosszul lett, ezért mégsem jöhet haza. Harry nem szerette volna itt hagyni egyedül, ezért még ő is maradt. Szépen összevesztem Harry-vel, majd otthagytam. Ideges voltam, ezért eljöttem egy közeli bárba. Tisztességesen volt már bennem pia, mikor két kart éreztem a hasamra fonódni. 

-Halicica. Tom vagyok, nemkell félni nem bántalak.-csókolt a nyakamba.

Hirtelen-nem tudom, hogy a sok piától, vagy csak már a sok egyedülléttől- megfordultam, majd megcsókoltam. Az ölébe vett, és kivitt az utcára. Beszálltunk, egy taxiba és felmentünk, azt nem figyeltem, hogy az én vagy az ő házára. Túlmentem minden határon, de ez akkor éppen nemérdekelt.

                           ******************Reggel********************* 

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Alig emlékeztem az estéből valamire. Körbenéztem, és egészen más volt, a hálóm, mint egy napja.  Hirtelen kinyílt egy ajtó, és egy félmesztelen srác, törülközővel a derekán lépett ki rajta. 

-Felébresztettelek?-kérdezte.

-Nem. Mitkeresek én itt? És kivagy te?-kérdeztem, mire felnevetett. 

-Nememlékszel cica?-ekkor vettem csak észre, hogy én mesztelen vagyok. Azthiszem sejtem.

-Nemigazán, de asszem sejtem.-mondtam, majd megkerestem az alsóm, és felvettem.

-Szeretnél lefürdeni?-kérdezte.

-Nem. Viszont ami tegnap történt, az nekem nem jelent semmit, és most el kell mennem.-mondtam, felöltöztem, és indultam volna haza, de visszarántott.

-Azért ha kellek hívj.-mondta, majd zsebembe csúsztatott egy cetlit, gondolom a számát.

Hazafelé végiggondoltam, hogy mit is tettem. Megcsaltam Harryt. Könnyeimmel küszködve sétáltam be a kapun. Kinyitottam az ajtót, körbenéztem, a fiúk csodálkozva néztek, de én csak felrohantam. Becsaptam a szobám ajtaját, levágódtam az ágyra, és utat engedtem könnyeimnek. 

Nemsokkal  később kopogtak. 

-Louis jólvagy? Bejöhetek?-hallottam Liam aggódó hangját.

-Ha muszáj.-szipogtam. Majd nyílt az ajtó, és éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy.

-Mitörtént? Holvoltál?-kérdezte.

Miután összevesztem Harryvel elmentem egy bárba. Eléggé bepiáltam. És... én..... azthiszem......hogy.... megcsaltam Harryt.-zokogtam, majd felültem és Liam átölelt.

-Figyelj Lou. Én elhiszem, hogy hiányzik Harry, és részegen hülyevgay, de ezt akkorsem kellett volna.-mondta.

-Igen, tudom, de már nemtudom visszacsinálni, pedig megtenném.

-Elhiszem. De ez most nem a legjobb időzítés volt. Harry nincs olyan jó állapotban, hogy kibírjon egy ilyet.

-Szóval akkor nemondjam el neki?-kérdeztem.

-Dehogynem. Muszáj megbeszéljétek. Harry szeret, megfog bocsájtani.-bíztatott.

-Gondolod?-szipogtam.

-Biztosan.-mosolygott. Kiment, én pedig hiába volt reggel 11 a sok sírás, nameg az este kifárasztott, így elaludtam....

12.rész

Sziasztok! Meghoztam a 12. részt is!! :) A részről annyit: Nem lett túl hosszú, sem túl izgalmas. Az a helyzet, hogy beteg vagyok, és alig tudtam részt írni. De összehoztam egy kis részt, mert már egy ideje nem írtam. Azért örülnék egy-két véleménynek néha. 


12.rész
*Louis szemszög*
-A vizsgálatok alapján Mr.Malik eredménye pozitív.-mondta a nővér.
-Tehát ez azt jelenti, hogy alkalmas donornak?-kérdeztem.
-Igen azt, persze csak ha Mr.Malik is beleegyezik.-mondta.
-Még szép, hogy beleegyezek.-hallottam meg Zayn hangját a hátam mögül. Megfordultam és szinte a nyakába ugrottam örömömben. Nemtörődtem vele, hogy került vissza, csak arra tudtam gondolni, hogy szerelmem végre jobban lehet.
-Ohh Istenem Zayn. Köszönöm!-csak ennyit tudtam mondani.
-Olyanok vagytok nekem mint a testvéreim, értetek bármit.-mosolygott.
Egy órával később már a műtőben voltak. Én kinnt ültem a folyosón és vártam. A műtét 3 és fél órás volt. Már alig bírtam várni, mikor nyílt a műtő ajtaja. Egy orvos jött ki rajta, és megállt előttem. Felálltam, majd kezetfogtam vele.
-A műtét rendben ment, nem voltak komplikációk, mind a ketten jól vannak.-mondta elégedetten.
-Rendben, köszönöm. Bemehetek?-kérdeztem.
-Természetesen. Még mind a ketten altatásban vannak, de Mr.Malik már hamarosan felébred.-mondta.
-És Harry?-kérdeztem.
-Mr.Styles erősebb altatókat kapott, így talán kicsit tovább alszik majd.-mondta.
-Rendben, köszönöm mégegyszer.-mondtam. 
Az orvos elment én pedig bementem. Zayn már ébren is volt, de Haz még aludt. 
-Halihó.-léptem be. Zayn csak fájdalmasan rám mosolygott.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-A körülményekhez képes jól. Csak még fáj a heg.-mondta.
-Nemtudom eléggé megköszönni amit tettél.-mondtam, és éreztem, hogy könnyeim kicsordulnak.
-Mondtam már, értetek bármit. Lou kérlek nesírj, mert énis sírni fogok.-nevetett fel fájdalmasan.
-Hihetetlenül boldog vagyok. Remélem felépül.-mondtam.
-Biztosan rendbe jön.-mondta.
-Igen, remélem.-mondtam.
-Lou! Hoznál nekem valamit inni?-kérdezte.
-Persze, leszaladok a büfébe. Éhes nem vagy?-kérdeztem.
-Nem. De Harry biztos az lesz ha felébred.-mondta.
-Igen, igazad van. Azért hozok neked is valamit.-mondtam, majd elmentem. 
Tíz percel később már ültem és beszélgettem Zayn-nel. Közben az orvos bejött, és közölte, ha minden jól megy 10 napon belül hazamehetnek. Még vagy egy óra eltelt, és Harry ébredezni kezdett.
Odasétáltam, és megfogtam a kezét. Amint meglátott elmosolyodott.
-Louis?-csak ennyit tudott kinyögni.
-Ittvagyok szerelmem, mondd.-ültem le mellé.
-Éhes vagyok.-vigyorgott. Felnevettem, majd nyomtam egy puszit homlokára.
-Gondoltuk, hogy éhes leszel. Hoztam neked kaját.-mondtam.
-Ahh, köszönöm, egy Isten vagy.-mondta. Megpróbált felülni, de fájdalmasan felszisszent és visszaesett.
-Még nemkéne megerőltetned magad.-mondtam. Segítettem neki, a háta mögé raktam egy párnát, hogy könnyebb legyen.
-Köszönöm.-nézett rám hálásan.
-Érted bármit.-mondtam. Lehúzott egy csókra, majd nekiállt enni.
Még egy ideig beszélgettünk, majd bejött egy nővér.
-A látogatási idő lassan lejár.-közölte.
-Rendben, köszönöm.-mondtam. 
A nővér kiment. Én elköszöntem a 2 fiútól, és elmentem haza. A közös házba mentem a másik 2 fiúhoz. Elmondtam nekik mindent. Rendeltünk kaját, filmeztünk, beszélgettünk, és így telt el egy hét. Minden nap bennt voltunk a fiúknál, akik egyre jobban voltak. Már csak 3 nap volt hátra, és hazajöhetnek. Éppen egy ilyen pizzázós, filmezős este volt. Megcsörrent a telefon.
-Halló?-szóltam bele.
-Jóestét. Mr.Tomlinson?-kérdezte egy női hang.
-Igen, én vagyok.-mondtam.
-A kórházból hívom.-mondta.
-Mitörtént? Baj van?-kérdezte.
-Nem, épp ellenkezőleg.-mondta.
Szóval? Mi történt?-kérdeztem.
-A Mr.Styles és Mr.Malik gyorsan gyógyulnak, jobban mint vártunk. Ami azt jelenti, hogy már holnap már haza mehetnek.-mondta.
-Rendben, értem, köszönöm. Viszhall.-és letettem.
Elmondtam a többieknek is, akik szintén örültek neki. Befejeztük a kaját és a filmet, majd felmentünk. Én összekészítettem a táskát, és ruhát a fiúknak, lezuhanyoztam, majd bedőletem az ágyba. Boldogan aludtam el, mert szerelmem holnap hazajöhet. 

Sziasztok!

Sziasztok! Mint azt látni lehet,  változtattam kicsit a blog kinézetén! :D Nemtudom, kinek, hogy tetszik, de nekem tetszik. Örülnék, ha esetleg megírnátok, hogy, hogy tetszik/nem tetszik! :) 
A másik dolog pedig az, hogy nem komiztok. Mivel már túlvagyunk az 1000 megnyitáson, így arra következtettem, hogy nem csak egy olvasóm van. Jó lenne ha adnátok valami életjelet, hogy olvastok. Bár más oldalak ilyenkor már az 5000megnyitást túllépték, én ennek is örülök. 
Kérlek titeket jelezzétek egy-egy komival, hogy olvastok (akár névtelenül is)!! Külömben kénytelen leszek bezárni a blogot! :((

11.rész

Sziasztok! Előszöris Boldog Szülinapot Harrynek!! :D♥  Másodszor pedig: Megpróbálkozom egy rövidke résszel...:) Sajnálom, hogy nem írok, de nincs időm... Elég ritkán, de lesznek részek... A részről csak annyit, hogy ez egy elég sablon rész lett..:/ Azért várom a véleményeket!!:) 

11.rész

*Louis* 

Már eltelt egy hét azóta, hogy kiderült Harry-nek új vese kell. Már az egész családja, beleértve engem is, megcsináltattuk a donor tesztet. Eddig senki sem alkalmas donornak. Nem tudom mi lesz, de félek, hogy elveszítem. Már csak Zayn maradt minden reményem, hogy segítsen. Ő éppen valahol nyaral, és még csak telefont sem vitt. Én éppen a repülőn ülök, és utazom Hawaii-ra. Nem jókedvből megyek oda, hanem, hogy hazahozzam Zaynt. Leszálltam a gépről és elindultam a legközelebb hotelba. 3 hotelt végig jártam, de egyikben sem volt. Végül a negyedik hotel recepcióján megmondták, hogy oda van bejelentkezve. Azonnal felmentem a szobájához és dörömböltem az ajtón. Legalább 10 percig kopogtattam, mire nyílt az ajtó. Perrie nyitott ajtót.
-Louis? Mit keresel te itt? És miért sírsz?-kérdezte Pezz és beengedett.
-Elég nagy baj van otthon.. De hol van Zayn?-kérdeztem.
-Elméletileg boltban, és bocs, hogy nem nyitottam ajtót, de zuhanyoztam.-mondta.
-Nem gond. Mikor ér vissza?-kérdeztem.
-Nem tudom, már bármelyik percben megjöhet, elég régen elment.-mondta, és ekkor kattant a zár.
Zayn jött be.
-Halihó! Megjöttem.-kiabálta.
-Nem kérsz valamit enni, inni?-kérdezte Perrie.
-De egy pohár vizet, ha lehet.-mondtam.
Perrie elment és bejött Zayn.
-Louis? Mit keresel te itt? Baj van?-kérdezte.
-Téged kereslek, és igen elég nagy.-mondtam.
Mi történt? Te sírtál?-kérdezte.
-Igen.. Az történ, hogy Harry kórházban van.-kezdtem el könnyezni újra.
-Úristen! Mi történt? És én, hogy tudok segíteni.-kérdezte.
-Az történt, hogy ivott, és leálltak a veséi. és úgy tudsz segíteni, ha hazajössz és megvizsgáltatod magad, hátha te segíthetsz rajta.-szipogtam.
-Persze, hogy hazamegyek, máris pakolok.-ölelt meg, majd nekiálltak pakolni. 
Fél órával később már a repülőn ültünk, és vártuk mikor száll már fel. Olyan fáradt voltam, hogy végig aludtam az utat. Zayn keltett fel a leszállásnál. Azonnal mentünk is a kórházhoz. Zayn elment egy nővérrel vérvételre, én meg mentem Harry kórtermébe.
-Megjöttem, és Zayn is. Hogy van Harry.-kérdeztem Gemma-t mert Haz aludt.
-Már éppen ideje volt. Egyre rosszabbul.-mondta és láttam, hogy sírt.
Odamentem és átöleltem. Nemsokkal később bejött Zayn.
-Végeztem. Azt mondták fél órán belül meglesz az eredmény.-mondta.
-Rendben. Nekem most mennem kell dolgozni, majd hívjatok.-mondta Gemma, majd megölelt minket és elment. 
-Nekem is el kell mennem. Hívj amint megtudsz valamit!-mondta Zayn, majd Ő is elment.
Egyedül ültem, fogtam Hazza kezét és csak szipogtam. Felnéztem és láttam, hogy ébredezik.
-Louis?-nézett rám gyönyörű zöld íriszeivel.
-Igen, Harry ittvagyok!-mondtam.
-Hiányoztál.-mondta.
-Te is nekem-mondtam, majd megcsókoltam.
-Hol van Zayn? Nem jött haza?-kérdezte.
-Dehogyisnem. Már megcsinálta a tesztet, csak elkellett mennie.-mondtam. Egy ideig még beszélgettünk, majd egy nővér jött be. 
-Jónapot! Megvannak az eredmények!-mondta.
-Jónapot! Rendben köszönöm.-mondtam.
-Kijönne velem a folyosóra?-kérdezte.
-Persze, máris.-nyomtam egy puszit Hazza homlokára, majd a nővér után mentem.
-A vizsgálatok alapján Mr.Malik eredménye................

Nem rész!!

Halihóó!! :)
Van egy jó és egy rossz hírem.. :):
A jó hírem az, hogy beállítottam és mostmár lehet névtelenül is komizni a részekhez..:D
A rossz hírem viszont az, hogy úgy néz ki, hogy szüneteltetnem kell a blogot egy ideig...:// Nem lesz hosszú idő max 1-2hét!!:) Sajnálom, de nincs erőm, sem ihletem írni...://