16.rész

Halihó!
Meghoztam a kövi részt mint látjátok! Ehhez most nincs hozzáfűzni valóm, és nem vagyok olyan hangulatban..;) 
Jó olvasást! ;* 

*Harry* 
3 napja bent fekszek ebben a nyomorult kórházban. A vesém leállt, és összeestem. Most még találgatják, vizsgálják, hogy mi történhetett. Ha akkor éppen nem ment volna boltba Niall, mert éhes volt, akkor ott halok meg a járdán. Neki köszönhetem, hogy még élek. A fiúk rendszeresen bejárnak, amikor ráérnek. Persze Louis nem. Most is éppen látogatási idő van, és telefonáltak, hogy nemsokára itt vannak. Tényleg hamar ide értek, nem telt bele 5 percbe, és már ketten is bent ücsörögtek.
-Niall-t hol hagytátok?-kérdeztem.
-Azt mondta még meglátogatja a büfét, és utánunk jön.-röhögött Zayn, velem együtt.
-És Lou?-nem mintha nem tudnám, hogy nem jön be, csak jó lenne.
-Azt mondta dolga van.-húzta el a száját Liam. 
-Valahogy gondoltam.-nem lepett meg. 
Eltelt egy hét, és még mindig csak ők 3-an jártak be hozzám. 
A 8. nap reggel bejött egy nővér, nem éppen jó kedvel. 
-Jóreggelt.-köszönt.
-Reggelt.-mosolyogtam.
-Nem a legjobb híreket hoztam.-mondta.
-Hallgatom.
-Szóval a vizsgálatok alapján valami elzárta a veséjét. Meg kell műteni, de elég kockázatos.-közölte.
-Vagyis akár bele is halhatok?-kérdeztem.
-Egyenlőre nem tudok biztosat mondani, de kevesebb az esélye annak, hogy túléli, mint hogy nem.-mondta.
-De ha nem műtenek, akkor meg mindenképpen meghalok. Nem?-kérdeztem.
-De, valamilyen szinten igaza van.-bólogatott.
-Akkor nincs választásom.-láttam be.
-Nincs. Most megyek, de a műtétre csak holnap kerül sor legkorábban.-lépett le.
-Rendben, köszönöm.-szóltam utána. 
Felhívtam a fiúkat, elmeséltem nekik a dolgokat. Ma nem tudnak bejönni, mert dolguk van. Remek, pont ilyenkor hagynak egyedül. Elszórakoztam még egy ideig a telefonommal, majd hozták a kaját. Nem volt valami nagy luxus, de már éhes voltam. Nem mondhatnám, hogy jól laktam, de már nem voltam annyira éhes.                   
Délután, mikor eljött a látogatási idő, én csak hallgattam, hogy milyen sokan járkálnak a folyosókon. Egy óra elteltével kopogtak az ajtómon.
-Gyere!-kiabáltam. Fel sem néztem a telefonomból, csak hallgattam, ahogy besétál és leül mellém. Mikor odanéztem, el sem hittem, hogy ki ül mellettem. Louis ült be mellém, egy nagy szatyorral. 
-Nézd Harry! Úgy gondolom ideje lenne megbeszélnünk.-nézett rám sajnálkozóan.
-Mit akarsz ezen megbeszélni? Először megcsalsz, most meg mikor majdnem meghaltam, még csak ide se dugod a képedet?-emeltem fel kicsit a hangomat.
-Én sajnálom, már rengetegszer bocsánatot kértem, de még mindig nem elégszer. Azért nem jöttem be, mert nem volt elég bátorságom. De elmesélték a többiek, hogy mivan, és rögtön jöttem.-kezdtek könnyek gyűlni a szemébe.
-Minek? Hogy még utoljára megbánthass?-kezdtem énis könnyezni.
-Nem Harry! Én szeretlek! És attól, hogy egyszer részegen elkövetem egy nagy hibát, amiért már milliószor bocsánatot kértem, attól még szeretlek.-szipogott.
-Én is szeretlek, és már rég megbocsájtottam, csak nem volt elég akarat erőm beszélni veled.-sírtam én is.
Rám mosolygott, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-mondta.
-Én is téged.-húztam le még egy csókra.
-Mellesleg, hallottam, hogy nem a legjobb a kaja, ezért hoztam egy kis kaját.-vigyorgott.
-Ohh kössz Lou, te vagy a legjobb.-mosolyogtam. Már csak azon kellett izgulnunk, hogy mi lesz holnap a műtéten..

15.rész

Halihó! Tudom, régen volt rész. Sajnálom, de egyszerűen nem tudtam mit írjak. Emellett meg van egy másik blogom, és oda is kellet új rész. Annyira el voltam foglalva avval, hogy erre már nem volt időm. Ne haragudjatok, de így alakult. Meg volt egy-két dolog ami közbe jött, de az nem ide tartozik. A másik ok pedig az, hogy vártam arra, hogy adjatok valami élet jelet is, de ez nem így lett...:(  Remélem azért kitartotok! Itt egy újabb rész...:) Jóolvasást!;)


*Louis*
Teljesen összetörtem. Hogy szünetet tartani? Hogy leszek képes kibírni?! Már egy hete, hogy Harry elment. Azóta a próbákon találkozunk csak, vagy az interjúkon, megbeszéléseken. Csak akkor néz rám, vagy szól hozzám ha muszáj. Nehezen bírom ezt elviselni. Nehéz visszatartani a könnyeimet néha, de megpróbálok erős maradni. Nagyon sokszor hívtam, vagy próbáltam meg beszélni vele, de nem veszi fel, és mindig csak arrébb áll mintha meg se hallana. Azóta elég sokat látogatom a bárokat.. Rendszeresen hajnalban, részegen esek haza. Persze azóta nem voltam együtt senkivel. Bár lehet, hogy kéne keressek valakit, aki segít kicsit elterelni a gondolataimat Harry-ről. Most is éppen egy interjún ülünk. Persze mi a kanapé két szélén, távol egymástól. Nem is figyeltem miről van szó, de gondolatmenetemből kizavart, hogy éppen hozzám szóltak.
-Szóval, Louis. A rajongók úgy vették észre, hogy mostanában Harry-vel nem jöttök ki jól.-magyarázott.
Csak kérdőn néztem rá, várva mit akar ebből kifolyólag megkérdezni.
-Megmondanád nekünk miért van így?-kíváncsiskodott.
-Nem távolodtunk el, csak kicsit jobban hajtanak minket, mert nemsokára turné, és inkább a munkára öszpontosítunk.-rögtönöztem egy nagy sóhaj kíséretében, amit Harrytől is hallottam, aztán szemem sarkából láttam, hogy visszadől a kanapéra megnyugodva.
-Értem. Nos ennyi volt mára. Köszönöm, hogy itt voltatok, további szép napot mindenkinek.-mosolygott. Kezet fogott, megölelt mindenkit, majd elköszöntünk és leléptünk.
Most is éppen egy bárba indultam. Gondoltam ideje keresnek magam mellé valakit.
Már volt bennem egy kis pia, de azért még nem annyi, hogy ne fogjam fel a körülöttem történő dolgokat.
Egyszercsak leült a mellettem lévő székre valaki. Egy hosszú, barna hajú, elég magas lány volt. Mini szoknyát, és elég kivágott dekoltázsú felsőt viselt. Rám nézett és észrevette, hogy őt bámulom.
-Szia. Eleanor vagyok!-nyújtotta a kezét mosolyogva.
-Louis.-ráztam kezet.
-Iszol velem valamit?-kérdezte. Csak bólintottam. Közelebb húzta a székét hozzám, majd rendelt 2 piát. Mikor megittuk, gondoltam ideje kezdeményeznek, ha akarok elérni valamit.
-Jössz táncolni?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott.
 Már vagy fél órája megállás nélkül táncoltunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Majd egyszer csak megcsókolt. Egyre vadabbul faltuk egymás ajkait. Elkezdett húzni kifelé, majd megállított egy taxit, majd bepattantunk. Felmentünk a lakására aztán megtörtént aminek kellett.

******************* Egy héttel később***********************

Eltelt egy hét. Azóta rendszeresen találkozgatok Elly-vel. Eleinte még elhittük, hogy működhet, de egyszerűen képtelen vagyok mást szeretni úgy. Megbeszétük, hogy barátok maradunk. Nagyon jól kijövünk. Mindent elmeséltem neki, és mindig meghallgatott. Jó volt valakinek elsírni a bajaimat. Jó volt, hogy itt van mellettem és segít ahol tud. Elfelejteni persze sosem fogom Hazz-t, főleg mert együtt dolgozunk. Azért már néha kicsit jobban vagyok. Eleanor-ral majdnem minden nap találkozunk, beszélünk. Ha vele vagyok kicsit boldogabb vagyok.


*Harry*
2 hét telt el. Még mindig haragszom Louis-ra, de szeretem. Az érzéseim nem változtak. Azóta nem voltam a közös házban, csak akkor, ha nem volt otthon. Egyre többet járt el egy-egy interjú, felvétel vagy megbeszélés után bárokba, ide-oda. Kezdtem félni, hogy megint képes megcsalni. Végülis nem szakítottunk, csak szünetet tartunk. Én még szeretem, és ezen nem változtat az, hogy megcsalt. Bár a többiek azt mondták, hogy rengeteget sír, ezzel nincs egyedül, és azt, hogy azóta nem csalt meg, mert nem lenne képes még egyszer elkövetni egy ekkora hibát. Mostanában észre vettük rajta, hogy kicsit jobban van. Be szokott jönni hozzá egy lány néha a felvételeinknél. Kint megvárja aztán ketten elmennek valahova. Természetesen erről is kifaggattam a srácokat, de ők állítják, hogy csak barátok. Szerintem sincs köztük több, mert nem úgy néznek egymásra. Minden esetre örülök, hogy Lou jobban van, még ha én nem is. Persze Liam-mel nagyon jó, de mégsem ugyan olyan. Valahol legbelül, már rég megbocsájtottam Louis-nak, és egy kicsit már érzem, hogy ideje lenne lépni. Lehet, hogy, ha nem lépek időben, akár el is veszíthetem. Rengeteget gondolkodtam ezen már. De még nem jutottam el odáig, hogy beszéljek vele. Előbb-utóbb úgyis kénytelenek leszünk egymáshoz szólni. Múltkor már majdnem lebuktunk, de sikerült megoldani. Louis kimagyarázott minket az interjúban. Rögtön megnyugodtam, aogy ő is, ahogy láttam. Bár elég feltűnő volt, úgy látszik mégsem vették észre. Egyszer-kétszer én is megpróbáltam meglátogatni egy-egy ilyen bárt, de Liam sose engedte. Nagyon odafigyel rám, és úgy bánik velem néha mintha az apám lenne. Nagyon bírom, de néha már kicsit túl sok. Persze, megértem, hogy aggódik, de néha kicsit túlzásba viszi.
 Éppen sétáltam hazafelé mikor ezeken gondolkodtam. Elkezdtem szédülni és a hasam is görcsölt. Éreztem ahogy elveszítem az egyensúlyom, majd minden elsötétült körülöttem....

14.rész

Halihóó!! Meghoztam egy újabb részt!! Úgy döntöttem, hogy ezentúl szeretnék látni egy-két komit, és csak azután jön a kövi rész!! ;) Hajrá!! :D  Cserébe ez most egy elég hosszú rész lett. 
Jóolvasást Pussz!! :* :D

*Harry*
Mikor közöltem Louis-val, hogy maradok Zaynnel, felhúzta magát, és elég szépen összevesztünk. Rossz volt így látni, utána akartam menni, de nem lehetett. Meg kellett értenie, hogy Zaynnek köszönhetem, hogy élek. Nem szerettem volna egyedül hagyni, bármennyire is hiányzott, hogy Lou-val lehessek. Eltelt a 3 nap, és mehettünk haza. Ez alatt Lou egyszer sem hívott, nemis keresett. Ez elég szarul esett, megakartam beszélni. Bár én sem kerestem, de remélem ma azért bejön értem.

*Louis*
Eltelt a 3 nap. A fiúk hazajöhetnek. Én ezalatt csak kuksoltam a szobámba. Volt, hogy sírtam, beszélgettem Liammel, de senki mással, és volt, hogy csak ültem és gondolkoztam. Enni is csak akkor voltam hajlandó, hamár nagyon muszáj volt.  Nemtudtam eldönteni mit tegyek. Be akartam menni értük a kórházba, de féltem. Féltem, hogy a szemébe nézve elsírnám magam. Nem tudtam eldönteni, hogy elmondjam-e neki, vagy inkább tartsam magamban. Úgydöntöttem, elfogom neki mondani, amint eljön az ideje. Elkezdtem készülődni, mert egy órán belül bennt kell lennem. Elmentem, lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, és valamennyire összeszedtem magam. Lementem megreggeliztem, megbeszéltem Liammel, hogy lehet, hogy beugruk még vásárolni, úgyhogy ne várjon egyhamar. Felvettem a cipőm és a dzsekim, mert tavasz révén, de hűvös reggel volt, majd kocsiba ültem és elindultam...  A kórházhoz érve leparkoltam, bementem, közöltem kikért jöttem, majd elindultam. A kórterem előtt nagy levegőt vettem, fogtam és benyitottam. Már mindketten az ágyon ültek, táskáikkal mellettük, és beszélgettek. Harry amint meglátott felkelt, nehézkesen még, de odasétált. Fájdalmasan a szemembe nézett, ekkor eszembe jutott, hogy mi összevesztünk. Rámosolyogtam, megcsókoltam és átöleltem.
-Hiányoztál. Neharagudj!-mondta.
-Szeretlek.-mosolyogtam.
-Énis téged.
-Mehetünk?-jött oda Zayn, őis megölelt, majd elindultunk.
-Jobban vagytok?-kérdeztem.
-Fogjuk rá.-válaszolt Zayn.
-Hát még fájnak a hegek, de már jobban.-mosolygott szerelmem.
Hazafelé még beugrottunk vásárolni, ami plusz másfél óra volt. Hazaértünk, a fuúk pizzával vártak minket. Leültünk enni, közben beszélgettünk. Ebéd után mindenki felment a saját szobájába. Mi Harry-vel felmentünk az enyémbe. Elmesélte, hogy-mint zajlottak bent az események. Én is elmeséltem, mik történtek amíg nem voltak itthon. Mikor elkezdtem mesélni az összeveszés utáni napokat, elakadt a szavam. Meg kellett álljak, nehogy sírjak. Átgondoltam, elmondjam e vagy sem.
-Miaz? Lou bajvan? Mért áltál meg?-kérdezte aggódó tekintettel szerelmem.
-Beszélnünk kell.-mondtam.
-Baj van?-kérdezte kétségbeesetten.
-Demég mekkora.-éreztem, ahogy szemembe könnyek gyűltek.
-Úristen Louis mitörtént?-aggódott.
-Valamit elkel mondanom. Az az igazság, hogy mikor összevesztünk, én ideges lettem, és elmentem egy bárba, és nagyon bepiáltam.-és itt kezdtem el sírni.
-Dehát ez nem akkora probléma. Énis iszom ha ilyan van.-mondta, amjd letörölt egy-két könnycseppet arcomról.
-Még nincs vége.-szipogtam. Csak csodálkozva nézett, énmeg folytattam.
-Szóval, iszonyatosan berúgtam, nem fogtam fel mit teszek, nemis emlékszem rá, de azt hiszem, hogy én megcsaltalak.-itt már nem bírtam tovább. Sírtam, és csak néztem Harry szemébe, amibe könnyek gyűltek, majd egy hatalmas ajtócsattanással elment.

*Harry*
Nemakartam elhinni amit mondott. Megcsalt. Éreztem ahogy szemembe könnyek gyűlnek. Fogtam magam és kirohantam, át a saját szobámba. Levágódtam az ágyra, és csak sírtam.  Egyszerre csak kopogtak. Nem válaszoltam, így nyílt az ajtó. Éreztem  amint besüpped mellettem az ágy. Nemnéztem fel, de reméltem nem Lou az. Megnyugtatott kicsit mikor Liam angját hallottam.
-Harry mitörtént? jolvagy?-aggódott. Felültem vele szembe, megfogta a kezem és várt.
-Megcsalt! Érted Liam? Megcsalt!-ismételgettem. Liam megölelt, majd a kezembe nyomott egy marék zsepit. Jobb volt, hogy nem szólalt meg csak hallgatott.
-Hogy tehette ezt velem? Értem én, hogy hiányzott neki hogy lefeküdjön valakivel, meg hogy ideges és részeg volt, de akkoris.-zokogtam.
-Mondtál neki valamit? Nagyon összevesztetek?-kérdezte.
-Nem! Amint elmondta, éncsak elrohantam. Nem értem, hogy volt képes erre. Én sosem tennék ilyet vele.-mondtam.
-Részeg volt, és nemtudta mit tesz.-mondta Li.
-Igen tudom, de ez nem mentség mindenre.-kezdtem el pakolni egy táskába.
-Mit csinálsz? Hova készülsz?-kérdezte.
-Elmegyek egy időre. Nem bírok most Lou szemébe nézni.-válaszoltam.
-És mégis hova? Nem mehetsz egyedül, beteg vagy, nem lehetsz egyedül.-mondta.
-Megleszek valahogy. Megoldom. Még nemtudom hova, csak el.-mondtam.
-Ha nagyon el akarsz menni, gyere hozzám. Ott nincs lou, és figyelek is rád.-ajánlotta fel.
-Hátjó, legyen.-adtam meg magam.
Összepakoltam, átmentem a Louis-val közös házba, összeszedtem még pár cuccom, majd visszamentem, hogy közöljem a többiekkel is. Mindenki lejött amikor Liam szólt nekik. Louis kisírt szemmel jött oda, amint meglátta a bőröndöm.
-Harry kérlek! Bocsáss meg, én....hülye voltam, nem kellett volna.-zokogott.
-Hát nagyon nem kellett volna. Nemtudom, hogy képes leszek e valaha még megbocsájtani, de most inkább.....Tartsunk szünetet!-mondtam
Ő csak jobban zokogott.
-És mégis hová mész egyedül?-kézdezte.
-Te csak ne aggódj értem. Nem leszek egyedül, és elmegyek, el innen.-mondtam.
Felszaladt, becsapta az ajtót, és már le sem jött. Én még elköszöntem Zayn-től és Niall-től. Velük közöltem, hogy hová megyek, de kértem ne szóljanak. Fogtam a cuccaim, beültünk a kocsiba, majd elmentünk Liam-hez.

13.rész

Sziasztok! Jórégen nemírtam.. Sajnálom. De ittvagyok egy újabb résszel. Lehet, hogy nem lesztek túl boldogok, de kellett bele ilyen is....

*Louis*

Másnap reggel bementem Harry-hez. Már nagyon hiányzott, hogy otthon legyünk kettesben. Mikor beértem egy nővér épp Zaynt vizsgálta. Kiderült, hogy az éjjel rosszul lett, ezért mégsem jöhet haza. Harry nem szerette volna itt hagyni egyedül, ezért még ő is maradt. Szépen összevesztem Harry-vel, majd otthagytam. Ideges voltam, ezért eljöttem egy közeli bárba. Tisztességesen volt már bennem pia, mikor két kart éreztem a hasamra fonódni. 

-Halicica. Tom vagyok, nemkell félni nem bántalak.-csókolt a nyakamba.

Hirtelen-nem tudom, hogy a sok piától, vagy csak már a sok egyedülléttől- megfordultam, majd megcsókoltam. Az ölébe vett, és kivitt az utcára. Beszálltunk, egy taxiba és felmentünk, azt nem figyeltem, hogy az én vagy az ő házára. Túlmentem minden határon, de ez akkor éppen nemérdekelt.

                           ******************Reggel********************* 

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Alig emlékeztem az estéből valamire. Körbenéztem, és egészen más volt, a hálóm, mint egy napja.  Hirtelen kinyílt egy ajtó, és egy félmesztelen srác, törülközővel a derekán lépett ki rajta. 

-Felébresztettelek?-kérdezte.

-Nem. Mitkeresek én itt? És kivagy te?-kérdeztem, mire felnevetett. 

-Nememlékszel cica?-ekkor vettem csak észre, hogy én mesztelen vagyok. Azthiszem sejtem.

-Nemigazán, de asszem sejtem.-mondtam, majd megkerestem az alsóm, és felvettem.

-Szeretnél lefürdeni?-kérdezte.

-Nem. Viszont ami tegnap történt, az nekem nem jelent semmit, és most el kell mennem.-mondtam, felöltöztem, és indultam volna haza, de visszarántott.

-Azért ha kellek hívj.-mondta, majd zsebembe csúsztatott egy cetlit, gondolom a számát.

Hazafelé végiggondoltam, hogy mit is tettem. Megcsaltam Harryt. Könnyeimmel küszködve sétáltam be a kapun. Kinyitottam az ajtót, körbenéztem, a fiúk csodálkozva néztek, de én csak felrohantam. Becsaptam a szobám ajtaját, levágódtam az ágyra, és utat engedtem könnyeimnek. 

Nemsokkal  később kopogtak. 

-Louis jólvagy? Bejöhetek?-hallottam Liam aggódó hangját.

-Ha muszáj.-szipogtam. Majd nyílt az ajtó, és éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy.

-Mitörtént? Holvoltál?-kérdezte.

Miután összevesztem Harryvel elmentem egy bárba. Eléggé bepiáltam. És... én..... azthiszem......hogy.... megcsaltam Harryt.-zokogtam, majd felültem és Liam átölelt.

-Figyelj Lou. Én elhiszem, hogy hiányzik Harry, és részegen hülyevgay, de ezt akkorsem kellett volna.-mondta.

-Igen, tudom, de már nemtudom visszacsinálni, pedig megtenném.

-Elhiszem. De ez most nem a legjobb időzítés volt. Harry nincs olyan jó állapotban, hogy kibírjon egy ilyet.

-Szóval akkor nemondjam el neki?-kérdeztem.

-Dehogynem. Muszáj megbeszéljétek. Harry szeret, megfog bocsájtani.-bíztatott.

-Gondolod?-szipogtam.

-Biztosan.-mosolygott. Kiment, én pedig hiába volt reggel 11 a sok sírás, nameg az este kifárasztott, így elaludtam....