18.rész

Sziasztook!! Látom felpörögtetek! :) Kicsit duplájára nőtt a megtekintések és a megjegyzések száma..:) Persze mindenkinek megvan a saját véleménye, ezáltal olyan is volt ami kifejezte nemtettszését.. Ezvan.:) Nem húzom az időt.. Ez a rész egy rövidebb, amiért bocsánat, de így akartam a végét, és nem tudtam tovább húzni, és  nem a legjobb hangulatú rész lesz.. Kell néha ilyen is.;)
Jóolvasást! :* :)

*Louis*
Miután Harry elaludt, kimásztam és elindultam haza. Lassan botorkáltam, már hajnalodott, a város kezdett ébredezni. Az emberek, a madarak, egyre több kocsi. Hazaértem, és fáradtan dőltem be az ágyba. Nem aludtam sokat, max egy órát. Mivel már teljesen világos volt, így nem is tudtam volna visszaaludni, de nem is akartam. Ránéztem az órára, már 7:30 volt.  Még fél órám van a műtétig, hogy láthassam. Azonnal felpattantam, amit lehet, hogy nem kellett volna, mert kicsit megszédültem. Vártam pár másodpercet, majd mikor kitisztult a kép, elbattyogtam a szekrényemhez. Felvettem egy sima fehér pólót, és egy fekete csőnadrágot vettem fel. Lementem, felkaptam a Vans cipőm, és egy üveg vizet, majd kocsiba ültem, és bementem a kórházba. Bár gyalog is be mehettem volna, de akkor nem értem volna be még a műtét előtt. Nem telt bele öt percbe, és már a portánál voltam. Közöltem, hogy kihez jöttem, és közölték, hogy még negyed órám van, hogy beszéljek vele mielőtt műtik. Szaladtam a kórterme felé, hallottam, hogy a többiek már bent vannak. Bekopogtam, majd egy halk "Gyere!" után benyitottam. Hazz mosolygós arcával találtam szembe magam. Nem úgy nézett ki, mint aki fél. A többiek pont búcsúzkodtak, majd egy pacsival leléptek. Persze ők sem mentek el, csak ki ültek a folyosóra.
-Jóreggelt! - mosolygott.
-Csak reggelt! Hogy jót? Azt nehezen..-sóhajtottam. Lehajoltam, megcsókoltam, és leültem az ágya melletti székre. 
-Ne legyél már ilyen! Szerelek!-fogta meg a kezem.
-Én is téged! És pont ezért aggódom.-szorítottam meg kezét.
-De meg fogok gyógyulni.-mosolygott, de láttam szemében, hogy ő is fél, és kételkedik.
-Előttem nem kell megjátszanod magad Harry! Látom, hogy te sem vagy boldog!-mondtam neki.
-De igen is boldog vagyok. És tudod miért?-csak kérdőn néztem rá, választ várva.
-Azért, mert te vagy nekem. A tegnap este volt életem egyik legjobb napja, és ha az utolsó volt is boldog vagyok, mert veled tölthettem. Szeretlek.-ült fel, és megcsókolt. Minden érzelmét beleadta ebbe, mintha az utolsó lenne. Megkönnyeztem mondatait. 
-Én is Szeretlek!-nem tudtam többet mondani, mert bejött egy nővér. 
-Sajnálom Mr.Tomlinson, de ki kell mennie, a beteget elő kell készíteni a műtétre.
-Rendben, megyek már.-még egy gyors csókot nyomtam Hazza homlokára, majd kimentem. Leültem, beszélgetni próbáltam a fiúkkal, de túl ideges voltam. Ők kimentem egy kis friss levegőt szívni, én bent maradtam. Nagyon fáradt voltam, így elszunyókáltam a székben ülve. 
Iszonyatos hát fájással, és egy sípoló hangra ébredtem. Felálltam, ás láttam, hogy a többiek az ajtóban állnak könnyes szemmel.
-Mi történt?-léptem oda hozzájuk.
-Harry....me-meghalt.-szipogott Niall. Fel sem fogtam hirtelen mit mondott. Így már megvan, honnan a sípolás. Szemembe könnyek gyűltek.
-De Miért? Mikor?-nem akartam elhinni.
-Nem tudjuk miért. Körülbelül 3 perce, azóta próbálják újraéleszteni.-szipogott Zayn is. Őt még soha nem láttuk így megtörni.
-De az nem lehet! Nem hagyhat itt! NEM!!-kiabáltam. Liam odajött, átölelt, én pedig nyakába hajtottam a fejem, és csak sírtam. Nem történhet ez velem, velünk!