30.rész

Úúúúristeen! 3 hónapja nem blogoltam.:o Nagyon, nagyon sajnálom. Ezermillió bocsánat érte.:/ Remélem azért nem tűntetek el mind.:/ Sajnálom.:( Elkezdődött a suli is egy hónapja már, és hát kollégista lettem. Mivel ott csak a telefonom, és a tabom van, így nehéz blogolni. De most még a telóm is összetörtem.:s Nemis szeretem telefonról, mert mindig televan hibákkal és olyan összecsapott...:/ Neharagudjatok, ezentúl megpróbálok sűrűbben írni, de már most rengeteg a tanulni valóm, és mivel beteg vagyok, nagyon sokat kell pótolnom. Remélem azért kitartotok.:/ 
Jó olvasást! :*


*Harry*
Már vagy 10 perce álltunk, és csak néztük egymást. Még mindig nem akartam elhinni. Tényleg Louis állt velem szemben. Azonban a szemében volt valami furcsa, valami más volt. Nem azért mert vámpír lett, és vérvörösben szikráztak, amúgy gyönyörű kék szemei. A tekintetében volt valami. Aztán megtörtem a csendet, de lehet, hogy hiba volt.
-Lou...?-csak ennyi jött, nem jutottam szóhoz. Morgott egyet majd, nekem ugrott. Bár újszülött vámpír, mégsem volt erősebb. Időben kapcsoltam, elkaptam, és egy fához tolva lefogtam.
-Képes lettél volna megtámadni?-kérdeztem.
-Mért ki vagy te itt, hogy ne lehetne?-nem értettem mivan vele.
-Lou. Én vagyok. Hahó!-mondtam.
-Ki az az Én? És mégis a nevemet honnan tudod? Na eressz, ha nemakarod, hogy tényleg fájjon! -és azthiszem itt elpattant minden, minden erőm elszállt, földre rogytam, Ő pedig elszaladt. Még nagyon sokáig hallottam, és éreztem az illatát. Nem emlékszik rám. Ezért nézett úgy. Miután már legalább egy órája ott ültem, vissza mentem, és megkerestem Dorothyt. Ott ült a kanapén, nagyban netezett. Elé álltam és lecsuktam a laptopot.
-Teee. Mért? Mért csináltad?-ordítottam.
-Ugyan mit?.-vigyorgott.
-Tudod te.-mondtam.
-Csak szívességet tettem.-vigyorgott büszkén.
-Mégis kinek tettél evvel szívességet?-kérdeztem, és felrúgtam az asztalt.
-Nyugi nagyfiú, így már nyugodtam lehettek együtt.-mosolygott, elém állt, majd megsimogatta arcom.
-Ne érj hozzám. Mire volt ez jó neked? Úgy tudtam engem akarsz, akkor mért tettél szívességet nekem?- löktem el kezét.
-Dehogy, csak kínoztam egy kicsit Louis-t, de megérdemlitek egymást. Keresd meg, és szívesen.-küldött egy puszit a levegőbe, majd ment volna el, de visszarántottam.
-De nem emlékszik rám, se rám, se senkire. Megakart támadni. Így hogyan lehetnék vele?-kérdeztem reménytelenül.
-Ez csak az én mérgem hatása, Holnapra elmúlik. Hidd el, Én még ma eltűnők, és többet nem jövök vissza, legyél boldog. Szia.-puszilt arcon, majd elment. 

                                **************** 1 hónap elteltével*****************

Dorothy azóta sem jelent meg sehol. Louis tényleg emlékezett rám, de az az egy nap, amikor elvesztette az emlékezetét és nekem támadt, az kiesett neki. Tehát arra a napra nem emlékszik. Azóta nem voltunk ilyen boldogok, mióta összejöttünk. Olyan, mintha az egész előröl kezdődött volna, csak erősebben...