28.rész

Halihó! Nos igen, megint késtem. Úgy döntöttem, nem rendszer szerint, hanem időm szerint hozom a részeket..;) Tegnap, nem nagyon voltam itthon, ezért sem volt időm, meg pénteken ballagtam..:/ nehéz volt, de túl leszünk ezen is.:) Azért most csak pár nappal később hoztam.:) És elég rövid lett, de itt kellett befejeznem.;)  Ezentúl pedig majd, megpróbálom azért hetente, de nem ígérek semmit..

*Harry*
Ahogy eltávolodott, és ránéztem, nem tudtam, ki ül velem szemben. Barna, félhosszú haj, zöldes-barna szemek, alacsony, kicsi testalkat, aranyos mosoly, de agyarak, és fekete szemek sehol.
-Ki vagy te? És mit akarsz tőlem?-köptem arcába a szavakat.
-Bosszút állni akarok!-vigyorgott. Még mindig nem tudtam ki Ő, de annyiban hagytam. Egyenlőre.
-Mit vétettem én ellened?- egyszerűen sehonnan nem volt ismerős.
-Te semmit. A te drága Louis-d.-kelt fel mellőlem.
-Akkor mért engem kerestél meg?-nem értettem.
-Mert úgy akarok bosszút állni, hogy neki fájjon. És megkerestem azt, ami a legjobban fáj neki. Ha elveszít téged.-villantott gonosz mosolyt.
-És mit akarsz tőlem?-kérdeztem.
-Téged.-válaszolt egyszerűen. - azt akarom, hogy játssz el, hogy velem vagy együtt, és szakíts vele, miattam.
-Még is mért mennék bele?-azt hiszi, hogy ilyen könnyen rávehet. 
-Ha elég fontos neked az, hogy életben maradjon, akkor elhagyod.-eresztette ki fogait.
Elrohantam, elég messze, de a lényeg az volt, hogy egyedül legyek. Órákig csak jártam erdőről-erdőre, és gondolkodtam, volt, hogy sírtam.
-Rendben, ha életben hagyod, veled megyek.-álltam meg mögötte. Csak megfordult, rám vigyorgott, majd kézen ragadott, és visszafutottunk a házunkhoz.

*Louis*
Elég késő volt már, de én meg akartam várni Harry-t, úgyhogy leültem laptopozni. olyan éjfél körül egy könnyes szemű Harry lépett be az ajtón.
-Beszélnünk kell.-jött beljebb.
-Harry. Mi történt?-rohantam hozzá, hogy megcsókoljam, de nem hagyta.
-Ülj le.-mutatott az ágyra.
-Baj van?-kérdeztem.
-Szakítani akarok.-mondta.
-Mi? Ugye ez csak egy rossz vicc? Miért? Mi történt?-fel se fogtam, mit akar.
-Már nem szeretlek. Mást szeretek.-közölte, és könnyei folyni kezdtek.
-Mi? Kit? Tessék?-arcomat tenyerembe temettem.
Harry arrébb lépett, majd lépteket hallottam az ajtó felől. Felnéztem, és nem akartam hinni a szememnek.
-Dorothy? -néztem a lányt, aki beljebb jött, majd vigyorogva megcsókolta Harryt.
-Louis. Örülök, hogy újra látlak.-mosolygott.
-Ezt nem hiszem el. Pont ő? Tűnjetek innen.-mutattam az ajtó felé
Elmentek kézen fogva, én meg sírva borultam a párnámra.