12.rész

Sziasztok! Meghoztam a 12. részt is!! :) A részről annyit: Nem lett túl hosszú, sem túl izgalmas. Az a helyzet, hogy beteg vagyok, és alig tudtam részt írni. De összehoztam egy kis részt, mert már egy ideje nem írtam. Azért örülnék egy-két véleménynek néha. 


12.rész
*Louis szemszög*
-A vizsgálatok alapján Mr.Malik eredménye pozitív.-mondta a nővér.
-Tehát ez azt jelenti, hogy alkalmas donornak?-kérdeztem.
-Igen azt, persze csak ha Mr.Malik is beleegyezik.-mondta.
-Még szép, hogy beleegyezek.-hallottam meg Zayn hangját a hátam mögül. Megfordultam és szinte a nyakába ugrottam örömömben. Nemtörődtem vele, hogy került vissza, csak arra tudtam gondolni, hogy szerelmem végre jobban lehet.
-Ohh Istenem Zayn. Köszönöm!-csak ennyit tudtam mondani.
-Olyanok vagytok nekem mint a testvéreim, értetek bármit.-mosolygott.
Egy órával később már a műtőben voltak. Én kinnt ültem a folyosón és vártam. A műtét 3 és fél órás volt. Már alig bírtam várni, mikor nyílt a műtő ajtaja. Egy orvos jött ki rajta, és megállt előttem. Felálltam, majd kezetfogtam vele.
-A műtét rendben ment, nem voltak komplikációk, mind a ketten jól vannak.-mondta elégedetten.
-Rendben, köszönöm. Bemehetek?-kérdeztem.
-Természetesen. Még mind a ketten altatásban vannak, de Mr.Malik már hamarosan felébred.-mondta.
-És Harry?-kérdeztem.
-Mr.Styles erősebb altatókat kapott, így talán kicsit tovább alszik majd.-mondta.
-Rendben, köszönöm mégegyszer.-mondtam. 
Az orvos elment én pedig bementem. Zayn már ébren is volt, de Haz még aludt. 
-Halihó.-léptem be. Zayn csak fájdalmasan rám mosolygott.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-A körülményekhez képes jól. Csak még fáj a heg.-mondta.
-Nemtudom eléggé megköszönni amit tettél.-mondtam, és éreztem, hogy könnyeim kicsordulnak.
-Mondtam már, értetek bármit. Lou kérlek nesírj, mert énis sírni fogok.-nevetett fel fájdalmasan.
-Hihetetlenül boldog vagyok. Remélem felépül.-mondtam.
-Biztosan rendbe jön.-mondta.
-Igen, remélem.-mondtam.
-Lou! Hoznál nekem valamit inni?-kérdezte.
-Persze, leszaladok a büfébe. Éhes nem vagy?-kérdeztem.
-Nem. De Harry biztos az lesz ha felébred.-mondta.
-Igen, igazad van. Azért hozok neked is valamit.-mondtam, majd elmentem. 
Tíz percel később már ültem és beszélgettem Zayn-nel. Közben az orvos bejött, és közölte, ha minden jól megy 10 napon belül hazamehetnek. Még vagy egy óra eltelt, és Harry ébredezni kezdett.
Odasétáltam, és megfogtam a kezét. Amint meglátott elmosolyodott.
-Louis?-csak ennyit tudott kinyögni.
-Ittvagyok szerelmem, mondd.-ültem le mellé.
-Éhes vagyok.-vigyorgott. Felnevettem, majd nyomtam egy puszit homlokára.
-Gondoltuk, hogy éhes leszel. Hoztam neked kaját.-mondtam.
-Ahh, köszönöm, egy Isten vagy.-mondta. Megpróbált felülni, de fájdalmasan felszisszent és visszaesett.
-Még nemkéne megerőltetned magad.-mondtam. Segítettem neki, a háta mögé raktam egy párnát, hogy könnyebb legyen.
-Köszönöm.-nézett rám hálásan.
-Érted bármit.-mondtam. Lehúzott egy csókra, majd nekiállt enni.
Még egy ideig beszélgettünk, majd bejött egy nővér.
-A látogatási idő lassan lejár.-közölte.
-Rendben, köszönöm.-mondtam. 
A nővér kiment. Én elköszöntem a 2 fiútól, és elmentem haza. A közös házba mentem a másik 2 fiúhoz. Elmondtam nekik mindent. Rendeltünk kaját, filmeztünk, beszélgettünk, és így telt el egy hét. Minden nap bennt voltunk a fiúknál, akik egyre jobban voltak. Már csak 3 nap volt hátra, és hazajöhetnek. Éppen egy ilyen pizzázós, filmezős este volt. Megcsörrent a telefon.
-Halló?-szóltam bele.
-Jóestét. Mr.Tomlinson?-kérdezte egy női hang.
-Igen, én vagyok.-mondtam.
-A kórházból hívom.-mondta.
-Mitörtént? Baj van?-kérdezte.
-Nem, épp ellenkezőleg.-mondta.
Szóval? Mi történt?-kérdeztem.
-A Mr.Styles és Mr.Malik gyorsan gyógyulnak, jobban mint vártunk. Ami azt jelenti, hogy már holnap már haza mehetnek.-mondta.
-Rendben, értem, köszönöm. Viszhall.-és letettem.
Elmondtam a többieknek is, akik szintén örültek neki. Befejeztük a kaját és a filmet, majd felmentünk. Én összekészítettem a táskát, és ruhát a fiúknak, lezuhanyoztam, majd bedőletem az ágyba. Boldogan aludtam el, mert szerelmem holnap hazajöhet. 

Sziasztok!

Sziasztok! Mint azt látni lehet,  változtattam kicsit a blog kinézetén! :D Nemtudom, kinek, hogy tetszik, de nekem tetszik. Örülnék, ha esetleg megírnátok, hogy, hogy tetszik/nem tetszik! :) 
A másik dolog pedig az, hogy nem komiztok. Mivel már túlvagyunk az 1000 megnyitáson, így arra következtettem, hogy nem csak egy olvasóm van. Jó lenne ha adnátok valami életjelet, hogy olvastok. Bár más oldalak ilyenkor már az 5000megnyitást túllépték, én ennek is örülök. 
Kérlek titeket jelezzétek egy-egy komival, hogy olvastok (akár névtelenül is)!! Külömben kénytelen leszek bezárni a blogot! :((

11.rész

Sziasztok! Előszöris Boldog Szülinapot Harrynek!! :D♥  Másodszor pedig: Megpróbálkozom egy rövidke résszel...:) Sajnálom, hogy nem írok, de nincs időm... Elég ritkán, de lesznek részek... A részről csak annyit, hogy ez egy elég sablon rész lett..:/ Azért várom a véleményeket!!:) 

11.rész

*Louis* 

Már eltelt egy hét azóta, hogy kiderült Harry-nek új vese kell. Már az egész családja, beleértve engem is, megcsináltattuk a donor tesztet. Eddig senki sem alkalmas donornak. Nem tudom mi lesz, de félek, hogy elveszítem. Már csak Zayn maradt minden reményem, hogy segítsen. Ő éppen valahol nyaral, és még csak telefont sem vitt. Én éppen a repülőn ülök, és utazom Hawaii-ra. Nem jókedvből megyek oda, hanem, hogy hazahozzam Zaynt. Leszálltam a gépről és elindultam a legközelebb hotelba. 3 hotelt végig jártam, de egyikben sem volt. Végül a negyedik hotel recepcióján megmondták, hogy oda van bejelentkezve. Azonnal felmentem a szobájához és dörömböltem az ajtón. Legalább 10 percig kopogtattam, mire nyílt az ajtó. Perrie nyitott ajtót.
-Louis? Mit keresel te itt? És miért sírsz?-kérdezte Pezz és beengedett.
-Elég nagy baj van otthon.. De hol van Zayn?-kérdeztem.
-Elméletileg boltban, és bocs, hogy nem nyitottam ajtót, de zuhanyoztam.-mondta.
-Nem gond. Mikor ér vissza?-kérdeztem.
-Nem tudom, már bármelyik percben megjöhet, elég régen elment.-mondta, és ekkor kattant a zár.
Zayn jött be.
-Halihó! Megjöttem.-kiabálta.
-Nem kérsz valamit enni, inni?-kérdezte Perrie.
-De egy pohár vizet, ha lehet.-mondtam.
Perrie elment és bejött Zayn.
-Louis? Mit keresel te itt? Baj van?-kérdezte.
-Téged kereslek, és igen elég nagy.-mondtam.
Mi történt? Te sírtál?-kérdezte.
-Igen.. Az történ, hogy Harry kórházban van.-kezdtem el könnyezni újra.
-Úristen! Mi történt? És én, hogy tudok segíteni.-kérdezte.
-Az történt, hogy ivott, és leálltak a veséi. és úgy tudsz segíteni, ha hazajössz és megvizsgáltatod magad, hátha te segíthetsz rajta.-szipogtam.
-Persze, hogy hazamegyek, máris pakolok.-ölelt meg, majd nekiálltak pakolni. 
Fél órával később már a repülőn ültünk, és vártuk mikor száll már fel. Olyan fáradt voltam, hogy végig aludtam az utat. Zayn keltett fel a leszállásnál. Azonnal mentünk is a kórházhoz. Zayn elment egy nővérrel vérvételre, én meg mentem Harry kórtermébe.
-Megjöttem, és Zayn is. Hogy van Harry.-kérdeztem Gemma-t mert Haz aludt.
-Már éppen ideje volt. Egyre rosszabbul.-mondta és láttam, hogy sírt.
Odamentem és átöleltem. Nemsokkal később bejött Zayn.
-Végeztem. Azt mondták fél órán belül meglesz az eredmény.-mondta.
-Rendben. Nekem most mennem kell dolgozni, majd hívjatok.-mondta Gemma, majd megölelt minket és elment. 
-Nekem is el kell mennem. Hívj amint megtudsz valamit!-mondta Zayn, majd Ő is elment.
Egyedül ültem, fogtam Hazza kezét és csak szipogtam. Felnéztem és láttam, hogy ébredezik.
-Louis?-nézett rám gyönyörű zöld íriszeivel.
-Igen, Harry ittvagyok!-mondtam.
-Hiányoztál.-mondta.
-Te is nekem-mondtam, majd megcsókoltam.
-Hol van Zayn? Nem jött haza?-kérdezte.
-Dehogyisnem. Már megcsinálta a tesztet, csak elkellett mennie.-mondtam. Egy ideig még beszélgettünk, majd egy nővér jött be. 
-Jónapot! Megvannak az eredmények!-mondta.
-Jónapot! Rendben köszönöm.-mondtam.
-Kijönne velem a folyosóra?-kérdezte.
-Persze, máris.-nyomtam egy puszit Hazza homlokára, majd a nővér után mentem.
-A vizsgálatok alapján Mr.Malik eredménye................