31.rész

Meghoztam  az idei első részt! Nem lett a legjobb, sem a leghosszabb, de azt hiszem szépen lassan haladok tovább! :) Köszönöm azoknak akik kitartottak és velem vannak:) Kitartást a továbbiakban, mert ezentúl ismét jövök!Köszönök mindent! ♥ Remélem tetszik.:3
 Jó olvasást! :* ♥


Úgy gondoltuk, ha már ilyen rózsaszín felhőkben élünk, elmegyünk kicsit kikapcsolódni. Le foglaltunk egy szállást 2 hétre Francia országba. Wellness meg minden. Elkészültünk, összepakoltunk, majd kikocsikáztunk a reptérre mint a normális emberek. Hamar oda értünk, hívtunk egy taxit, és elmentünk a hotelba. Lepakoltunk, elidőztünk kicsit, aztán elmentünk sétálni egyet. Gyorsan elment ez a nap, így kicsit fáradtan értünk vissza a szállásra. Ameddig Lou elment a fürdőbe, elintézte a dolgait, én addig körülnéztem a neten, hátha van valami szórakozási lehetőség. Találtam egy sport csarnokot, 2 nap múlva nagy foci meccs. Gondoltam elviszem Őt, hiszen imádja a focit. Ennyi jár. Amúgy is, lassan itt a karácsony, a szülinapja, és hasonlók. Persze, a többiekkel is össze kéne futni karácsonykor. Rég láttuk őket. Addigra nem érünk haza, de utána mindenképpen szervezünk egy találkozót. 

*Louis*
Rájöttem arra, zuhanyzás közben, hogy nagyon unalmas alvás nélkül. Mikor már tényleg nem tudok mit csinálni, régen ilyenkor ledőltem pihenni, aludni. Valamit sürgősen kezdenünk kell ezzel. Talán a vámpíroknak az életben is van valami tanácsa/feje mint a filmekben?! Fogalmam sem volt mit tegyek, de valamit muszáj volt. Kimentem, leültettem Harryt és beszéltünk. 
-Nem gondolod, hogy keresni kéne valakit, aki tud ezen segíteni?-kérdeztem reménykedve.
-Gondolkodtam már ezen, de mindig hagytam a témát, ilyenkor elmentem sétálni, vadászni vagy valami.-válaszolta.
-Értem, de én szeretnék aludni. Tudod mint régen. Csak összebújunk és alszunk.-mosolyogtam.
-Értem. Mi lenne, ha nem mikor hazamegyünk foglalkoznánk ezzel? Itt most foglalkozzunk inkább kettőnkkel.-mosolygott huncutul, majd felkelt, felkapott az ölébe és a hálóba szaladt velem. 
Durva volt, vad, de tetszett. Igen a vámpírok jól bírják, hiszen több mint 1 napig tartott. Volt már ennél hosszabb is. De  Harry azt mondta, más programunk van nemsokára. Így hát elmentünk vadászni, elkészültünk, és elindultunk. Fogalmam sem volt hová megyünk. Mikor már majdnem célnál voltunk, bekötötte a szememet. 
-Ez miért kell?-kérdeztem nevetve.
-Nyugi, vedd elő karácsonyi ajándéknak.-nyomott puszit homlokomra, majd kezemnél fogva vezetett tovább. 
-Ám legyen. Aztán nem szeretnék közelebbről megismerkedni fákkal, ajtókkal vagy ilyesmi.-szorítottam meg kezét.
-Nem fogsz. Maximum velem, már ha lehetséges ennél közelebbről.-nevetett.
-Messze vagyunk még?-kérdeztem.
-Nem, megjöttünk, vagyis majdnem, fogd meg ezt és várj meg.-valami oszlop szerűséghez rakott.
-Ne már, ne hagyj itt.-nyafogtam.
-Nyugalom csak pár perc.-csókolt meg, majd elsétált.
Beszélt valakivel. Hallottam ahogy leadja a neveinket, kapott valamit, majd egyre közelebb éreztem illatát ismét.
-Mehetünk, csak ezt előbb odaadom.-akasztott valamit a nyakamba.
-Levehetném már?-nagyon kíváncsi voltam, hol is lehetünk.
-Mindjárt, bemegyünk, és leveszem.-mondta, azzal megint elkezdett húzni.
Sétáltunk egy kicsit, majd lépcsők sora, itt majdnem hasra estem aztán leültetett, mellém ült és végre kibontotta a kendőt a fejemről. 

*Harry*
Levettem a kendőt, majd izgatottan vártam a reakciót. Elképedt. A szemei kikerekedtek, a szája tátva maradt, majd néhány perc után hatalmas mosollyal borult nyakamba.
-Köszönöm. Jobbat el sem képzelhettem volna. Nagyon örülök. Szeretlek.-csókolt meg.
-Örülök, hogy tetszik. Én is téged!-mosolyogtam. 

Mélységesen szégyellem magam és nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom! :(

Sziasztok! Kérlek, ha bárki is van még itt, jelezzen nekem! Esetleg elkezdem folytatni a blogot, de csak akkor, ha van értelme:) Igazából, a részek felkerülnek majd, ha reagál rá bárki is, ha nem. Azért mégis örülnék, ha az aki még itt van jelezné nekem. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, iszonyatosan sajnálom, hogy egy évet kihagytam. Ne haragudjatok, hogy így cserben hagytalak titeket :(♥ Közbe jött az élet, a problémák, a suli, a koli és minden..:(

30.rész

Úúúúristeen! 3 hónapja nem blogoltam.:o Nagyon, nagyon sajnálom. Ezermillió bocsánat érte.:/ Remélem azért nem tűntetek el mind.:/ Sajnálom.:( Elkezdődött a suli is egy hónapja már, és hát kollégista lettem. Mivel ott csak a telefonom, és a tabom van, így nehéz blogolni. De most még a telóm is összetörtem.:s Nemis szeretem telefonról, mert mindig televan hibákkal és olyan összecsapott...:/ Neharagudjatok, ezentúl megpróbálok sűrűbben írni, de már most rengeteg a tanulni valóm, és mivel beteg vagyok, nagyon sokat kell pótolnom. Remélem azért kitartotok.:/ 
Jó olvasást! :*


*Harry*
Már vagy 10 perce álltunk, és csak néztük egymást. Még mindig nem akartam elhinni. Tényleg Louis állt velem szemben. Azonban a szemében volt valami furcsa, valami más volt. Nem azért mert vámpír lett, és vérvörösben szikráztak, amúgy gyönyörű kék szemei. A tekintetében volt valami. Aztán megtörtem a csendet, de lehet, hogy hiba volt.
-Lou...?-csak ennyi jött, nem jutottam szóhoz. Morgott egyet majd, nekem ugrott. Bár újszülött vámpír, mégsem volt erősebb. Időben kapcsoltam, elkaptam, és egy fához tolva lefogtam.
-Képes lettél volna megtámadni?-kérdeztem.
-Mért ki vagy te itt, hogy ne lehetne?-nem értettem mivan vele.
-Lou. Én vagyok. Hahó!-mondtam.
-Ki az az Én? És mégis a nevemet honnan tudod? Na eressz, ha nemakarod, hogy tényleg fájjon! -és azthiszem itt elpattant minden, minden erőm elszállt, földre rogytam, Ő pedig elszaladt. Még nagyon sokáig hallottam, és éreztem az illatát. Nem emlékszik rám. Ezért nézett úgy. Miután már legalább egy órája ott ültem, vissza mentem, és megkerestem Dorothyt. Ott ült a kanapén, nagyban netezett. Elé álltam és lecsuktam a laptopot.
-Teee. Mért? Mért csináltad?-ordítottam.
-Ugyan mit?.-vigyorgott.
-Tudod te.-mondtam.
-Csak szívességet tettem.-vigyorgott büszkén.
-Mégis kinek tettél evvel szívességet?-kérdeztem, és felrúgtam az asztalt.
-Nyugi nagyfiú, így már nyugodtam lehettek együtt.-mosolygott, elém állt, majd megsimogatta arcom.
-Ne érj hozzám. Mire volt ez jó neked? Úgy tudtam engem akarsz, akkor mért tettél szívességet nekem?- löktem el kezét.
-Dehogy, csak kínoztam egy kicsit Louis-t, de megérdemlitek egymást. Keresd meg, és szívesen.-küldött egy puszit a levegőbe, majd ment volna el, de visszarántottam.
-De nem emlékszik rám, se rám, se senkire. Megakart támadni. Így hogyan lehetnék vele?-kérdeztem reménytelenül.
-Ez csak az én mérgem hatása, Holnapra elmúlik. Hidd el, Én még ma eltűnők, és többet nem jövök vissza, legyél boldog. Szia.-puszilt arcon, majd elment. 

                                **************** 1 hónap elteltével*****************

Dorothy azóta sem jelent meg sehol. Louis tényleg emlékezett rám, de az az egy nap, amikor elvesztette az emlékezetét és nekem támadt, az kiesett neki. Tehát arra a napra nem emlékszik. Azóta nem voltunk ilyen boldogok, mióta összejöttünk. Olyan, mintha az egész előröl kezdődött volna, csak erősebben... 

29.rész

Sziasztok! Jelentkezem! :) Sajnálom, hogy úgy eltűntem, de a nyár az nyár, és én is nyaralok. Ha meg nem, akkor haverokkal vagyok... Remélem nem haragszotok, és még kitartotok.:) Ebben a részben megtudhatjátok, hogy ki is Dorothy.;) Remélem tetszik! :) Köszönöm az új feliratkozókat, és azt a rengeteg megtekintést.! :) <3 Imádlak titeket. <3 :D Szeretnék látni egy-két véleményt.:*
Jó olvasását! :*


*Louis*
Már egy hete, hogy elmentek, azóta nem is láttam őket. Minden éjjel Harry-vel álmodom, és érzem, hogy itt van, de sosem látom. Mire kinyitom a szemem, Ő sehol. Soha nem gondoltam volna, hogy így lesz vége. Pont így, és pont vele. Dorothy volt életem nagy szerelme, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy jobban vonzódom a saját nememhez. Nagyon szerelmesek voltunk, 4 évig együtt voltunk, tervezgettük a közös jövőnket. Aztán mikor érezte, hogy már nem foglalkozom vele annyit, és már nem szeretem úgy mint az elején, rákérdezett, és elmondtam mire jöttem rá, akkor összevesztünk. Vége lett a kapcsolatunknak. Dorothy mindenkinek elmondta a középsuliban, hogy milyen vagyok.Egy hónappal később már nem bírtam az utálkozást, így kértem szüleimet, had költözzek el. Megfogtam magam, és Donchasterből, Londonba költöztem. Ezidáig azt hittem ez volt életem legjobb döntése. De az elmúlt egy hétben teljesen kikészültem.

*Harry* 
Azóta is minden éjjel Louis szobájában állok, és csak figyelem, ahogy alszik, vagy épp sír álmában. Mikor ébredezik mindig eljövök, és csak éjjel megyek vissza. Nagyon szenved, ahogy én is. Dorothy-val kész rém álom az élet. Ki gondolta, hogy egy vámpír 16 macskával, és 9 kutyával él. Azt akarja, hogy úgy éljek vele, mintha együtt lennénk. Eddig megpróbáltam, de lassan szétroppanok. 
Eltelt egy újabb hét. Már 2 hete, hogy Dorothy-val élek. Kezdem unni, és ezt kezdi észrevenni. Már 2 napja Ő is ideges, mert nem úgy állok hozzá. Ha meg akar csókolni, elhajtom a fejem, és éjjel is külön megyek vadászni. Tegnap éjjel nem voltam Louis-nál, mert nem bírtam elmenni. Vadásztam, majd haza jöttem. De Dorothy csak késő hajnalban jött haza, nagy mosollyal. Ma éjjel is egyedül mentem, Do otthon maradt. Furcsa érzésem volt, ezért lassan, csendben sétáltam, be az erdő közepéig, ahol különös illat csapta meg az orrom. Ez Lou. De hogy lehet, hogy innen érzem, és ilyen erősen. Tovább mentem, majd mocorgást hallottam. Elbújtam egy fa mögé, majd egy fiút láttam, aki épp elkapott egy őzet. Mikor oldalra fordult megláttam. Ez Louis. Nem, az nem lehet. Még levegőt is elfelejtettem venni, ahogy felállt, és tényleg Lou volt. De Ő vámpír? Dorothy...

28.rész

Halihó! Nos igen, megint késtem. Úgy döntöttem, nem rendszer szerint, hanem időm szerint hozom a részeket..;) Tegnap, nem nagyon voltam itthon, ezért sem volt időm, meg pénteken ballagtam..:/ nehéz volt, de túl leszünk ezen is.:) Azért most csak pár nappal később hoztam.:) És elég rövid lett, de itt kellett befejeznem.;)  Ezentúl pedig majd, megpróbálom azért hetente, de nem ígérek semmit..

*Harry*
Ahogy eltávolodott, és ránéztem, nem tudtam, ki ül velem szemben. Barna, félhosszú haj, zöldes-barna szemek, alacsony, kicsi testalkat, aranyos mosoly, de agyarak, és fekete szemek sehol.
-Ki vagy te? És mit akarsz tőlem?-köptem arcába a szavakat.
-Bosszút állni akarok!-vigyorgott. Még mindig nem tudtam ki Ő, de annyiban hagytam. Egyenlőre.
-Mit vétettem én ellened?- egyszerűen sehonnan nem volt ismerős.
-Te semmit. A te drága Louis-d.-kelt fel mellőlem.
-Akkor mért engem kerestél meg?-nem értettem.
-Mert úgy akarok bosszút állni, hogy neki fájjon. És megkerestem azt, ami a legjobban fáj neki. Ha elveszít téged.-villantott gonosz mosolyt.
-És mit akarsz tőlem?-kérdeztem.
-Téged.-válaszolt egyszerűen. - azt akarom, hogy játssz el, hogy velem vagy együtt, és szakíts vele, miattam.
-Még is mért mennék bele?-azt hiszi, hogy ilyen könnyen rávehet. 
-Ha elég fontos neked az, hogy életben maradjon, akkor elhagyod.-eresztette ki fogait.
Elrohantam, elég messze, de a lényeg az volt, hogy egyedül legyek. Órákig csak jártam erdőről-erdőre, és gondolkodtam, volt, hogy sírtam.
-Rendben, ha életben hagyod, veled megyek.-álltam meg mögötte. Csak megfordult, rám vigyorgott, majd kézen ragadott, és visszafutottunk a házunkhoz.

*Louis*
Elég késő volt már, de én meg akartam várni Harry-t, úgyhogy leültem laptopozni. olyan éjfél körül egy könnyes szemű Harry lépett be az ajtón.
-Beszélnünk kell.-jött beljebb.
-Harry. Mi történt?-rohantam hozzá, hogy megcsókoljam, de nem hagyta.
-Ülj le.-mutatott az ágyra.
-Baj van?-kérdeztem.
-Szakítani akarok.-mondta.
-Mi? Ugye ez csak egy rossz vicc? Miért? Mi történt?-fel se fogtam, mit akar.
-Már nem szeretlek. Mást szeretek.-közölte, és könnyei folyni kezdtek.
-Mi? Kit? Tessék?-arcomat tenyerembe temettem.
Harry arrébb lépett, majd lépteket hallottam az ajtó felől. Felnéztem, és nem akartam hinni a szememnek.
-Dorothy? -néztem a lányt, aki beljebb jött, majd vigyorogva megcsókolta Harryt.
-Louis. Örülök, hogy újra látlak.-mosolygott.
-Ezt nem hiszem el. Pont ő? Tűnjetek innen.-mutattam az ajtó felé
Elmentek kézen fogva, én meg sírva borultam a párnámra. 

27.rész

Sziasztok! Ezermillió bocsánat, hogy késtem, de kirándulni voltam (megint) :) De hoztam amint tudtam.;) A részről nemtudok mit mondani, majd ti eldöntitek milyen.:D Remélem tetszik! Ez most egy rövidebb esz, mert már nagyon fáradt vagyok, és mert így akarom lezárni.;) 
Jóolvasást! :* :)

*Louis* 
Reggel egyedül keltem, ahogy mostanában szoktam. Bár néha itt van velem Harry, de persze sosem azzal a kómás fejével. Mindig fitt, sosem fáradt. Hiányoznak ezek az idők. Alison már egy hete itt van, az állatait haza jár etetni, de azon kívül mindig itt van, és Harry-n lóg. Kezd kicsit idegesíteni, de mivel az unokahúga, ezért nincs okom féltékenynek lenni, nekem mégis furcsa ez a lány. Ültem az ágyamon, már félig felöltözve, és bambultam a mobilomat, mikor kopogtak. Kinyitottam, és Alison állt az ajtóban, nagy mosollyal. 
-Bejöhetek?-vigyorgott, én csak félreálltam, majd betessékeltem.
-Minek köszönhetem látogatásod?-kérdeztem, miközben a szekrényemhez léptem, hogy felöltözzek teljesen. 
-Hallottam, hogy szeretnél te is közénk tartozni.-húzta gonosz mosolyra ajkait.
-Ez neked mért olyan jó?-húztam fel a szemöldököm.
-Nos, én segíthetek, ha már Harry nem akar.-húzogatta a szemöldökét.
-Mit szeretnél Alison?-furcsa volt nekem.
-Átváltoztatlak.-mosolygott. Hirtelen szinte nem is gondolkodtam, csak az járt a fejemben, hogy akkor talán örökké Harryvel lehetek.
-Megtennéd?-kérdeztem, közben felvettem a pólóm és elé léptem.
-Persze, csak egy szavadba kerül.-állt fel, és simított végig nyakamon.
-Végülis, Harrynek sem lett baja, hogy átváltoztattad.-alig fogtam fel miket beszélek, még mindig sokkolt, de örültem is.
-Azért, hagyok időt, hogy átgondold. Aludj rá egyet. Holnap majd beszélünk róla.-mosolygott. 
Ennyi volt a beszélgetés, Ally lement, én pedig követtem, mi ettünk, ők meg Harry-vel elmentek sétálni.

*Harry*
Alisonnal rengeteg időt töltünk együtt. Nagyon sokat beszélgetünk a múltról is. Bár sok dologra nem emlékszik, csak én, vagy ha ő is akkor csak később esik le neki. Néha furcsán viselkedik, de gondolom a évek során megváltozott. Most míg a többiek esznek, mi is elmentünk vadászni az erdőbe, fel a hegyre. Rendszeresen ide járunk, nem csak vadászni, de fel a kisházba is beszélgetni. Sokszor versenyzünk, hogy ki a gyorsabb, és bár én vagyok az új vámpír, én vagyok a gyorsabb. Végeztünk a vadászattal, és felmentünk a kisházba. Ültünk a kanapén egymással szemben, és beszélgettünk. Alison hirtelen gonosz mosolyt villantott, majd közelebb hajolt, és megcsókolt. Nem tudom, mi történt, de visszacsókoltam. Vad volt, és hosszú. Mikor eltávolodott, nem Alison volt velem szemben. Mintha átváltozott volna, egy teljesen más lány nézett rám, majd tapadt ismét ajkaimra vigyorogva, és bár próbáltam eltolni, erősebb volt.

Hahii!:$ :D

Sziasztok! Nem, még nem résszel jelentkezem.;) Ezt a legeslegjobb barátnőm készítette nekem, a bloghoz, így gondoltam, megosztom veletek is. Szerintem nagyon jó lett. Nekem nagyon tetszik! :D Köszönöm neki!! :)<3 ♥♥